Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Egy XVIII. századi kínai forrás és szolon nyelvi glosszái [NyK LXI/1959/, 161-191.]
293 Az amúgyis bőven jelentkező problémák további bonyolítását elkerülendő, mellőztük azokat az eseteket, amikor a bizottság — a legtöbbször az egymást követő nevek esetében — helytelenül állapította meg a szó alak ját, vagy úgy, hogy az elejéhez, esetleg a végéhez tartozó írásjegy elhagyásával megcsonkította azt, vagy pedig úgy, hogy egy (esetleg több) oda nem tartozó írásjegyet hozzáadott még. Természetesen a Jüan-ki jü-kiai név- és szómagyarázatai kőzött is akadnak — feltűnően kis számban — olyanok, amelyek kifogástalanok, vagy kisebb pontatlanságaiktól eltekintve végső soron elfogadhatók. Ezek közül idézhetjük a következőket. K'o-k'o ni-tun (Jüan-ki XII, 16a), J XII 13a szerint mong. Kuku nidun [olv. Kükü nidün], kuku 'kék', nidun 'szem'; pontosabban olv. Kökö nidün. C'a-han t'ie-mu-rh (XLII, 22a), J XVII 6a szerint mong. Cayan temur, 6 ayan 'fehér', temur 'vas'; olv. Caqán temür. Pa-la-ha-sun (LXXXII 9b), J XXIV 6a szerint mong. balyasun 'város'. Az irod. mong.-ban valóban ez a szó alakja, a Mongolok Titkos Története, a Ming-kori sino-mongol szójegyzékek, valamint a 'phags-pa írásos feliratok a Jüan-ki-\al egyezően balaqasun1 ismernek. Si-pao-n (XIII, 15a) és Si-po-c'i (CXXXV, 12a), .J VIII 2a szerint sibaoii (kínai átírásban kibauci) 'solymász'; olv. sibauói és siböci, figyelemreméltó, hogy mindkét változat szókezdő s-t ad. Vö. PELLIOT: .Journ. As. 1930 II, 262. Kui-ju-ő'i (XIII 15a), J VIII 2a szerint mong. guiói [güici] 'kengyelfutó' ; olv. güyüii. A mongolban a güiéi alak is lehetséges (a Jüan-ki-b&n is számos alkalommal előfordul), a jelen esetben a kínai átírás esak a güyüci olvasatot engedi meg. Su-ku-rh-6'i (XIX lb) és su-ku-rh-c'i (LXXX la), J VIII lb szerint mong. kukuríi [kükürci, irod. mong. sikürcij 'ernyő-hordozó'; olv. sügürci. A mai s és k helyett az s és g régi mongol hangtani sajátság; az egykori sügürci alak tükröződik különben a Jüan-kori tibeti zu-gur-che átírásban is, vö. B. L AUFER : T'oung Pao VIII (1907), 394.® To-rh-ii pan ((.'VI 4a), J I 105 szerint tib. Dorji bal, dorji 'gyémánt', bal 'dicsőség, fény' [kl. tib. rdo-rje d pal]; a rekonstrukció és a magyarázat egészen kifogástalan, igaz, ez a név máig él, mégpedig ugyanebben az alakban. A bizottság által javasolt megoldások azonban az esetek túlnyomó többségében teljes mértékben hasznavehetetlenek. Az elkövetett tévedések skálája meglehetősen gazdag. Feltéve, hogy a kiindulópont helyes volt, tehát pl. csakugyan a mongolból kell magyarázni a szót, még akkor is vagy a szó eredeti hangalakját állapították meg tévesen, vagy a jelentését, nem ritkán egyazon szó interpretálásában mind a két hibát elkövették. Ha meg éppen a kiindulópontot is elvétették, akkor menthetetlenül egyszerre jelenis P. PELLIOT (Journ. As. 1930 II, 202) a Korye ««-ban előforduló su-ku-í'i, olv. sügürti ka|x-sán igen értékes jegyzetet szentelt e szónak. PELLiOTnak kétségtelenül igaz.a van, amikor elutasította azt a magyarázatot, amely a szót a mong. sigiir 'seprő' szóhoz akarta kapcsolni, mint SHIRATORI K., aki erre a megoldásra nyilván K'ien-lung írástudóinak a nyomán gondolt. A til>. zu-gur-dhe kifejezést, amely mongol eredetű, egy tibeti szöveg alapján sajátságos módon yeke sikür-lü-nck fordították vissza mongolra megint: vö. LIGETI, Catalogue du Kunjur mongol imprimé I (Budapest 1942—4', 303, n" 1123, col., 5. sor.
