Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Afganisztán mongol és török nyelvei [MTA I.O.K. III/1953/, 231-248.]
23 Ebben az értelemben, úgy vélem, nem helytelen, ha ezt a tágabb érte lemben szintén tnogolnak nevezhető nyugati CHoportot a közóp-mongo külön egységének tekintjük ; ennek a nyugati közép-mongol nyelvjáráscsoportnak egyik leszármazottja a mai afganisztáni mogol. Hangsúlyoznunk kell természetesen azt is, hogy e csoport már a közép-mongol kortól kezdve nem tekinthető nyelvi szempontból teljesen egységesnek : a nyelvjárások kialakulásának tendenciái igen korán megmutatkoztak ; a nyelvjárási tagoltság jól megfigyelhető magában a kihalóban lévő afganisztáni mogolban is. Utalnunk kell arra is, hogy a mogol nyelv közép-mongol korszakból való emlékeinek felderítése terén még igen sok a teendő ; e munka során különös súlyt kell vetni a perzsa, csagatáj stb. nyelvek mongol elemeinek a feldolgozására. 1 9 Az afganisztáni mogol nyelvre vonatkozó vizsgálódásaim ismertetése során részletesen foglalkozom elődeim anyaggyűjtésével, megkísérlem kiigazítani tévedéseiket, a lehetőség szerint kiegészíteni hiányos adataikat. RAMSTEDT érdemes munkája után jóformán senki sem használta LEECH különben meglehetősen nehezen kezelhető korábbi szójegyzékét. Ez pedig annál sajnálatosabb, mert a két feljegyzés két egymástól merőben eltérő mogol nyelvjárás alapján készült. Igaz, ebben jelentős szerepe lehetett annak is, hogy a GABELENTZ-féle feldolgozás alapján, amelyet még leginkább figyelembe vettek, a LEECH-féle anyaggyűjtés nem sok bizalmat gerjesztett : a tömérdek félreértés, elírás, sajtóhiba valóban inkább visszariasztott, mint vonzott. Meg kell azonban mondani, hogy ezért inkább GABELENTZ, mint LEECH volt a felelős. A LEECH-féle mogol anyag, mint jeleztem, annak idején két helyen is megjelent : a Bengáliai Ázsiai Társaság Journal-jában és a Bombay-i Földrajzi Társaság kiadásában külön is, állítólag mint az előbbi cikknek a különlenyomata. Ezt a különnyomatot használta és adta ki GABELENTZ. NOS ez a »különnyomat« semmiesetre sem a JASB-ban megjelent cikk lenyomata : más benne a szavak elrendezése, más a helyesírása. 1 7 De ami a legfőbb, e »különnyomat« valósággal hemzseg a sajtóhibáktól, olyan hibáktól, amelyeknek nyoma sincs az említett folyóiratban megjelent cikkben (bár az sem ment teljesen a sajtóhibáktói). Érdekes, hogy a hibák jórésze sokkal inkább magyaamelyek tudatosan beszélnek ebben a korban mongol nyelvjárásokról, azok közti különbségekről (pl. Raáidu-'d-Dm). A magam, kitaj nyelvre vonatkozó, eddig kiadatlan kutatásaim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a nyelvjárási különbségek a mongolban a XIII. századnál is régebbiek, söt mi több: nyelvjárási különbségekkel kell számolnunk már a IX —X. századi kitajban is. 1 9 Hangsúlyoznunk kell, hogy nem minden mai török nyelv mongol jövevényei származnak a közép-mongolból. A török nyelvek egy csoportjának — a szibériainak — mongol elemei renézve vö. HASAN EREN , Sibiriya türk dillerinde mogol unsurları (kny. egy közelebbről nem jelzett folyóiratból, 35—43). 1 7 A GABELENTZ által használt »különnyomathoz« nem tudtam hozzáférni. így azt sem sikerült megállapítanom, hogy a két változat közül melyik a korábbi. A JASBban közölt változat 1 >an nemcsak hogy kevesebb a sajtéhiba. de fonetikai jelzése is pontosabb. Egyedül ez jelzi a hosszú a-t (á). Egyéb hosszú magánhangzói : í (olykor i), ii ; ez utóbbiak a GABELENTZ által használt különnyomatban: er, oo.
