Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Egy XVIII. századi kínai forrás és szolon nyelvi glosszái [NyK LXI/1959/, 161-191.]
291 túlozták el szertelenül), mégpedig ezúttal nemcsak mandzsu, de kínai írástudók erőfeszítéseinek gyümölcseként. Ekkor keletkezett a híres Huang-c'ing k'ai-kuo fang-lio, ekkor vették revízió alá az első császárok történeti forrásanyagát, a lao-tang-okat, valamint az azok alapján megírt „titkos történeteket", a st-/«-kat az új mandzsu írásban, közérthető, valamelyest megújított mandzsu nyelven. Ekkor agyalták ki a nagyság-keresésben határt nem ismerő aulikus szerzők az ún. 32 mandzsu írás-változatot stb., stb. Nem hiányozhatott e szervesen összefüggő programból a három dinasztia története felé forduló megújuló érdeklődés sem. Nem is hiányzott. Császári parancsra egy írástudókból álló bizottság nekilátott, hogy a Liao-Si, Kin-Si és a Jüan-Si idegen neveinek kínai átírását „megreformálja", azaz a nevek átírására szolgáló eredeti kínai írásjegyeket másokkal cserélje fel, olyanokkal, amelyek a bizottság véleménye szerint pontosabban tükrözik az idegen nevek „helyes" kiejtését. A bizottság a munkát nagy szorgalommal el is végezte, és a három történeti mű új kiadása az összes idegen neveket már a „megreformált" átírás szerint adta meg. Talán mondanom is felesleges, hogy a bizottság hiábavaló munkát végzett: az új átírás minden pontjában önkényes és teljesen értéktelen. Bár az új kiadás az idegen nevek első előfordulása alkalmával az esetek túlnyomó részében jelzi — kisebb írásjegyekkel, glosszaszerűen — a régi „elavult" átírást is, ezek megkeresése és állandó figyelemmel kísérése annyira körülményes, hogy gyakorlatilag célszerűbb a Liao.ki, Kin-Si és a Jiian-$i K'ienlung-koTİ „megreformált" átírású kiadását a tudományos kutatásokban egyszerűen mellőzni. 3 A különös erőfeszítés igazi indítékait egy másik, nem kevésbé kalandos vállalkozás világítja meg. A császár —• Voltaire „charmant roi de la Chine"-je — elrendelte, hogy az írástudók bizottsága magyarázza meg a három történeti mű idegen tulajdonneveinek és közszavainak a jelentését. A császári parancs 1772. jan. 17-ón kelt, s a mű valóban elkészült és 1781ben nyomtatásban meg is jelent Liao Kin Jüan san Si kuo-jü kiai címen. 4 3 Ebben a vonatkozásban vö. P PELLIOT jegyzetét, melyet a következő műhöz fűzött: J. MÜLLIE, Les anciennes villes de l'Empire des Grands Leao au Royaume mongol de Bärin: T'oung Pao XXI (1922), 122, 1. jegyz. 4 B. LAUFER , Skizze der manjurischen Literatur, 45, e művet tévesen egy olyan Írástudó bizottságnak tulajdonította, amely császári parancsra Tao-kuang alatt működött volna és a közös munka eredményét 1824-ben tette volna közzé. LAUFER tévedése onnan származik, hogy a szóban forgó műnek a második (1824-es) kiadása került a kezébe, azt összetévesztette az első kiadással. Egyébként az első kiadás körül is mutatkoznak egynémely zavarok. Az Union Catalogue, 36, n° 903 e műről szintén az 1824.-es, második kiadás alapján emlékezik meg, ugyanakkor azonban e katalógus megjegyzi, hogy e mü, „mandzsu" címén Kin ding liyoo gin yuwan san Si guwe ioi giyai bitxe, császári parancsra, K'ien-lung uralkodásának 46. évében [1781] készült. W. FUCHS , Beiträge zur mandjurıschen Bibliographie und Literatur 91 szerint a császári parancs dátuma 1772. jauuár 17 (az eredetiben: K'ien-lung 36. évében a XU. hold-hónap 13. napján), ezzel szemben a müvet csak 1781-ben adták ki. W. FUCHS szerint: „die Order von 1772 bezieht sich nur auf die Wörter aus der Liao- und Yüan-Geschichte. Die Entstehungsgeschichte des Werkes ist im einzelnen noch genauer zu verfolgen". O. FRANKE , Geschichte des Chinesischen Reiches V (Berlin 1952), 48, 86, 7. jegyz. viszont a következőkre figyelmeztet: „Ausser zum Liao schi gibt es auch solche Glossare, yü-kie, zum Kin schi und zum Yuan schi, die alle von K'ien-lung im 46. Jahre seiner Regierung 1781 angeordnet wurden". M. COURANT, Catalogue des livres chinois, coréens, japonais, etc. (Paris 1900), I, 10—11 szerint a három történeti műhöz a név-magyarázó jegyzék egy 1781-ben kelt császári rendelet nyomán jött volna létre; ez persze tévedés.
