Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Egy XVIII. századi kínai forrás és szolon nyelvi glosszái [NyK LXI/1959/, 161-191.]

Egy XVIII. századi kínai forrás és szolon nyelvi glosszái A mandzsu dinasztia idején, a K'ien-lung-korban jórészt császári kezdeményezésre a mandzsu nyelvű irodalom terén nagyarányú fellendülés bontakozott ki. A fellendülés során számos felettébb kétes értékű tudományos mű is keletkezett, ezek egyike-másika önkényes megállapításaival, apokrif rekonstrukcióival bizony a későbbi tudományos kutatások nem egy művelőjét megzavarta, sőt félrevezette. Mint ismeretes, a mandzsuk, Kína idegen származású urai kezdettől fogva megkülönböztetett figyelmet szenteltek a helyéről elmozdított Ming dinasztiát megelőző három idegen dinasztia (mongol, dzsürcsi, kitaj) viselt dolgainak. Mintha a barbár elődök uralmával is a maguk Kína birtokolásához való „Égi jogát" akarták volna valami módon igazolni! E jog érvényét csak növelte a mandzsuk szemében az a tény, hogy a három nép közül az egyiket, a dzsürcsiket — nem minden alap nélkül

1 — közvetlen elődeiknek, tulajdon őseiknek tekintették. Nem meglepő tehát, hogy a mandzsuk dinasztiájukat eleinte szintén ÁíTi-nek, illetőleg Hou Kin-nek nevezték. Jól érthető az is, hogy a legrégibb pontosan datálható művek között ott találjuk a Liao-si, a Kin-é'i és a Jüan éi mandzsu fordítását; mind a három fordítás 1646-ban jelent meg.

2 A K ien-lung-koTi mandzsu reneszánsz nagy számban hozott létre olyan műveket, amelyek a dinasztia régi, kezdeti dicsőségét idézték fel (és 1 B. LAUFER, Skizze der manjurisehen Literatur: Keleti Szemle IX (1908), 45, 4. jcgyz. kétségbevonja ezt a nézetet: „Die oft wiederholte Behauptung, dass die Manju die Naehkommcn der Niüchi seien, ist ganz unbegründet und unerwiesen. Alles, was sieh nach unseren geringen Kenntnis des Niüchi sagen lässt, ist, dass die beiden Sprachen eng verwandt sind und wahrscheinlich eine Verwandtschaft derselben Linien repräsentieren, nicht aber dass die eine aus der anderen historisch entwickelt ist." E sokat vitatott kérdésről vö. még L. LIGETI

, Le déchiffrement des „petita caraetéres" joutehen: Acta Orient. Hung. IH (1963), 212. A dzsürcsi nyelvre vonatkozó újabb japán kutatásokra vö. M. HONDA és E. B. CEADEL

, A survey of Japanese contributions lo Manehurian studies: Asia Major V (1965), 91—2. 2 A fordítást elrendelő császári parancs 1635 (júl. 4)-bői való, a fordítást Xife (Hi-ju) vezetésével egy bizottság készítette 1636-tól 1639-ig; vö. ERICH HAUER, Huangtx'ing k'ai-kuo jang-lüéh, die Gründung des Mandschurischen Kaiserhauses (Berlin 1926), 373—4 és 671; WALTER FUCHS

, Beiträge zur tnandjurischen Bibliographie und Literatur (Tokyo 1936), 124. LAUFER

, Skizze der manjurisehen Literatur, 28, tévesen lti44-et jelöli meg u fordítás, és 1647-et u kiadás (ez utóbbi évszám egyedül a San kuo fi kiadásának helyes dátuma) időpontjául. Az 1646-i kiadásokra vö. Li TEH-CHT, Union catalogue of Manchu books in the National Library of Peiping and the Library of the Palace Museum (Peiping 1933), 40.