Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Egy XII. századi mandzsu-tungúz írás. A "kis" dzsürcsi írás értelmezése [Ért. a Nyelv- és Szép-tud. O. kör. XXVI/9/1948/, 1-43.]
286 A fan-c'ie rendszerrel kapcsolatos helyesírási problémák közül említenünk kell még kettőt, a szótaghatáron szórványosan jelentkező geminálást és bizonyos veláris : palatalis hangok közti különbségtevést. Egyes, igen ritka esetekben, amikor két írásjegy találkozik, a két magánhíingzóközti mássalhangzót mindkét szótag jelöli; az első a szótag végén, a második a szótag kezdetén. Ilyen a 346. po-yang 'gazdag', bai-yan (tkp. bay-yan); 807. (és 824.) ko-le-ki 'szokás, törvény', ger-re-gi, ma. geren; a 375. ken-na-la 'bánkódni', áin-na-ra, ma. sinayan 'gyász' < *sina-. Az utóbbi típust csak fenntartással soroljuk ide, tekintettel a szótagjelek szóvégi -n-je körül mutatkozó problémák miatt; lehet ugyanis, hogy ez az -n nem mindig hangzott a szójegyzék közép-mandarin nyelvjárásában, s helyette esetleg naso-oralis magánhangzót ejtettek, mint bizonyos mandarin nyelvjárásokban még ma is. 1 A geminálás mindenképen helyesírási sajátság, amelyet jelölnünk kell, de belőle messzebbmenő nyelvészeti következtetéseket nem vonhatunk; a bay-yan, ger-re-gi fay.-/a tehát végeredményben bayan, geregi. fa/a alakot képvisel. A kínai átírá6, mint láttuk (I, 3). nem tesz különbséget idegennyelvi o és ö, u és ü között. A mandzsu, valamint a mandzsu nyelvtörténet alapján a dzsürcsiben is számíthatunk, ilyen különbségtevésre csak az a kérdés, hogy a dzsüresi helyesírás jelöli-e ezt a veláris: palatalis eltérést a maga eszközeivel is, vagy, esetleg a kínai mintaképet követve, ez esetben is semleges megoldással elégedett meg. Sajnos, anyagunktól megnyugtató feleletet neıtı várhatunk, minthogy maga a szójegyzék a nyelvet tökéletlenül ismerő szerzőtől származik (I, 5); hiba volna bizonytalan vallomásából a helyesírás ilyen finomságaira bármilyen irányban is következtetni. Mindenesetre megemlítjük, hogy a [87] ícung olyan kínai ezók átírására szolgál, amelyek az I. kategóriába tartoznak, tehát szóvégük -ung (a szójegyzék 300. tételében a 'herceg' jelentésű szó, továbbá az I. okmányban az 'adó' értelmű szó (RÜD. 2163. és 2168. írásjegye). Ugyanakkor az [553] írásjegy az -ilng végű szavak átírására szolgál (III. kategória); megjegyzendő, hogy a kétféle írásjegy használata csak az u:ü különbségére vonatkozhatik, mert — kínai szavakról lévén szó — 1 A problémát elsősorban a szójegyzék anyaga veti fel. Számos esetben szóvégi -n-et találunk olyan helyzetben is, amikor azt. a ^zsürcsi teljes,-n-tö segítségével az erőltetés veszedelme nélkül nem magyarázhatjuk m»g. Nem egyszer pedig a kínai szóvégi-« egyszerűen a kifogástalan dzsüresi olvasat útjában van: 257. ta-ptn-ha 'evőpálcikák', ««buin)-/a: vö. ma. sabqa < * tabn-qa < ' sarbit-qa, g. sarbi, farbu(. tarbuf, ol. salbTi, or. 'apui, i'apui, mgt. iarpu, iarpo, sarpo. dahúr sarp'tí > szolon sarpa; vö. gilják t'avkz, iafk, salg, r'afg 'na.' (GRCHE, Gilj. Wörterb. 77, J AKOBSON : American Arthropologist XLIV, 613). Ebből és ezekhez hasonló esetkból arra kell következtetni, hogy a Jcínai szóvégi -n nem mindig hangozhatott. .Ha így áll a dolog, akkor menten érthető, miért találunk szójegy zókünkben olyan dzsüresi szójelelet, amelyeknek «-es é6 -n nélküli kettős olvasatuk van. mint az [52] pen és pv: a valóságoa értéke ennek az írásjegynek 6«. Minthogy a szóvégi -ng. mint mondottuk, ebben a kínai nyelvjárásban -n nek hangzott, várható, hogy az -«ff-vel kapcsolatban is felmerül ez a probléma. És valóban, a [310] tivg a 126. li-ting-k' it 'tüzelő', jik-di-ka szavában csak rfi szótagot képviselhet; a [145]-ös írásjegy 'a és sang olvasata, többek közt. hasonló okokra vezethető vissza. A legrégibb mandzsu emlékek anyagát ebből a szempontból még nem vizsgálták meg, de alighanem érdekes további útbaigazítást, kaphatnánk innen is. mint arra a Tonpki luqa aqó xergtiri bitxe c. mű Wali adatából következtethetünk, amely a kínai H'on-H-t (az egyik M ing-császár neve) írja át. Vö. YV. Eltens i. m. 54. De a kérdés megfogható kínai oldalról is. A mai északi mandarin nyelvjárások egész sorában naso oralis vagy éppen oralis magánhangzót találunk az egykori szóvégi -n helyén: vö. B. KARI.GREN. Etudes sur la phonologic chinoise 753—9M.
