Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Egy XII. századi mandzsu-tungúz írás. A "kis" dzsürcsi írás értelmezése [Ért. a Nyelv- és Szép-tud. O. kör. XXVI/9/1948/, 1-43.]
28 7 a szókezdő stb. változatlan. Viszont nem hallgathatjuk el, hogy a dzsürcsi szavak átírasára szolgáló [98] és [663] írásjegyek közt, amelyek egyaránt hung szótagot írnak át, hasonló különbséget a rendelkezésre álló példák alapján megállapítani nem lehet. Ami a dzsürcsi írásjegyek dzsiiresi nyelvű olvasatainak latin betűs átírását illeti, a következő eljárást tartottam a legcélravezetőbbnek. A szójeleket alkotó szótagokat egy szóba írtam, mindenegyes szótagjelet külön egységként kezeltem; ha a szótagjel többtagú, azt szintén egybeírtam. Az alapszóhoz tartozó képzőket, és ragokat az áttekinthetőség végett — egyben a rokon területeken kialakult gyakorlatot is követve — kötőjellel kapcsoltam a tőszóhoz és egymáshoz. A részleteket illetően a filológiai átírás elvét tartottam szem előtt, tehát g, d, b-t írtam a megfelelő zöngétlen médiák helyett, a t, c zöngétlen aspiráltakat jelent ; vö. I, 2. Filológiai átírásban a dzsürcsi anyag könnyebben is kezelhető, de a vele elsősorban összetartozó, hasonló átírásban rendelkezésre álló mandzsnval könnyebben İ6 hasonlítható. Innen származik az az igyekezetem is, hogy dzsiiresi átírásomban a mandzsu átíráshoz próbáltam igazodni addig a határig, ameddig anyagom azt tárgyilag is megengedte. Megtartottam ez okból a dzsürcsiben is a q, k, X, x, g, jelölést azzal, hogy az utóbbi a mandzsuban is, a dzsürcsiben is elsősorban veláris zöngés zárhangot jelöl, nem pedig spiránst. Megtartom szó elején a na, ge helyett a na, ire átírást, a félhangzó í-t egyszerűen i-vel jelölöm; az említett okoknál fogva jelöletlenül hagyom az ő-t ós ii-t, illetőleg helyettük egyelőre o-t és M-t írok. 6. Röviden áttekintettük azokat a fontosabb problémákat, amelyeket a Ming-kori szójegyzék, a 'kis' dzsiiresi írásnak jelenleg ismert egyetlen kulcsa, a dzsürcsi írásjegyek dzsürcsi nyelvi értékeinek meghatározása körül felvet. Végezetül még egy kérdésről kell szólnunk, melyet különben elöljáróban jeleztünk, s amelyből voltaképen kutatásainkban is kiindultunk. Miért van G RUBE I. indexe szerint egy- és ugyanazon dzsürcsi írásjegynek egynél több olvasata? Mi az oka annak, hogy G RUBE II. indexében egy- é6 ugyanazon olvasatnak több, sőt számos dzsürcsi írásjegy felel meg? Az első kérdésre egyszerű a felelet. Az I. index mindenegyes dzsürcsi írásjegyének csak egy dzsürcsi írásjegy felel ineg. Az állítólagos kettős, sőt hármas olvasatok egy része grafikai természetű tévedésekre vezethető vissza, más része viszont a dzsürcsi és a hozzájuk tartozó kínai írásjegyeknek hibás azonosításából keletkezett. Ezek kiküszöbölése után nem marad egyetlenegy olyan dz6iirrsi írásjegy sem. amelynek egynél több olvasata volrfa. A második kérdés megoldása már bonyolultabb. Az egy-egy kínai éltírásos kiejtéshez tartozó dzsürcsi írásjegyek számát bizonyos fokig csökkenthetjük a grafikai tévedések és a hibás azonosítások kiküszöbölésével. Tovább apad ez a szám, ha a Kínai hanghelyettesítések kétértelműségeit elhárítjuk. A még megmaradó többlet-írásjegyek egv része bi zonvára a helyesírás megzavarodásával magyarázandó: egytagú szójeleket (hibásan?) szótagjelekként alkalmaztak a kései Ming-kori forrásban. Ügy látszik, még mindig számolhatunk egy utolsó töredékkel, amely a fenti okok egyikével sem küszöbölhető ki. Ezekkel kapcsolatban nem háríthatjuk el azt a gondolatot, hogy a 'kis' dzsürcsi szótaarjelek egy
