Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Egy XII. századi mandzsu-tungúz írás. A "kis" dzsürcsi írás értelmezése [Ért. a Nyelv- és Szép-tud. O. kör. XXVI/9/1948/, 1-43.]
284 Arra nem gondolhatunk, hogy valami rejtélyee elírással van dolgunk, inert pontosan azonos körülmények közt másutt is megjelenik ez a különös r: 549. yi»r-ti-hun<7 'fésű', ir-di-xun, ma. ijifun < *ikdi-fun, vö. I, 4. Nem lehet vitás, hogy sajátságos nyelvjárási külön fejlődéssel állunk szemben, amely abban áll, hogy bizonyos szótagvégi mássalhangzók r-ró változnak. A jelenség nem ismeretlen előttünk, csak nem a mandzsuból, hanem a kitaj egyenes leszármazottjának tartott archaikus mongol nyelvjárásból, a dahúrból. P OPPE szerint (Dagurskoe naredie, 140—1, Asia Major X, 211 — 2), aki a jelenséget először írta le részletesen, a 6zétagzáré j-, g, s, b, d a dahúrban r alakban jelentkezik: /onir 'kút' < quduy, kúrji- 'feljönni' < köbéi-, olőr 'nép' < ulus, /ar/ü- 'szúrni' < qadqu-. Érdeke6, hogy a ma. saqda is megvan a dahúrban, mégpedig a várható sarDi alakban (Dag. nar. 90). Hasonló változást kimutathatunk a szolonból is, de benne P OPPE dahúr hatást keres; vö. P OPPE , Materialy po solonskoniu jazyku, Lgd. 1931, 104. A dahúr nyelv sajátságos -r fejleménye kétségtelenül nem sorolható e nyelv neologizmusai közé, mint P OPPE gondolta; a Ming-kori dzsürcsi azt a XV—XVI. századig visszaviszi, oda pedig csak a kitajból kerülhetett. Ebből viszont az is következik, hogy ha megvolt már a kitajban, a dahúrban is csak kitaj örökség lehet, nem pedig kései, dahúr küíönnyelvi fejlemény. A kínai írásjegyek tekintetében 6zintén felmerül a Kin- és Mingkori kiejtés közötti különbség. Eleve valószínűtlen, hogy a 'kis' dzsürcsi írá6 már annak a jellegzetes közép-mandarin nyelvjárásnak az alapján készült volna, mint amelyik a szójegyzékünkben tükröződik, 6 amelynek hatása a dzsürcsi írás „kínai" írásjegyeiben is felfedezhető. Ellenkezőleg, az a valószínű, hogy a 'kis' dzsürcsi írás kínai írásjegyeket tagoló jegyei nem is közép-, de ó-mandarin nyelvjárásra támaszkodtak. Bizonyos fokú valószínűséggel egyelőre csak azt állapíthatjuk meg, hogy ezójegyzékünk ama írásjegyei, amelyek a kínai szóvégi -ng helyén álló közép-mandarin -n et tagolják a fan-e'ie rendszer szerint, eredetileg — tehát a Kin-korban — -np-vel "hangzottak. 1 A végső szót ebben a kérdésben csakúgy, mint általában a Kin-kori kínai nyelv jellegének a meghatározásában a XII—XIII. századi dzsürcsi feliratok feldolgozása után mondhatjuk ki. 2 1 Minden- további magyarázat nélkül -ng szóvéggel olvassa a kérdéses kínai szavakat S. W. BCSHELL, Inscriptions in the Jüchen and allied scripts: A"tee du Xie Congrés International des Orıentalistes II (Paris, 1898.), 11 — 35. A szóbanforgó írásjegyek szóvégi -np-jének a magyarázatához fel kell tennünk, hogy a szójegyzék nem a Kin-kori anyag szerint tagolta a kinai szavakat, hanem önállóan, a valóságos egykorú kiejtésnek megfelelően; ez magyarázná, hogy régi, ó-mandarin szóvégi n-et és -m-et is tagolhattak olyan írásjegyekkel amelyek eredeti -r.p-ből fejlődtek -n-né. Írásjegyeink Kin-kori -ngje mellett szólna az, hogy a Kin-il-ben ennek a szóvégnek nincs -n értéke sehol, továbbá az, hogy az 1224-i nagy felirat futólagos áttekintése során csak olyan kínai szavakban találkoztam velük, amelyekben eredeti ng vei kell számolnunk. 1 Számolnunk kell még a kínai jövevényszavaknak egy egészen sajátságos csoportjával, amelyet az jellemez, hogy megtalálhatók dzsürcsi közvetítéssel a mandzsuban, továbbá természetesen a Ming-kori, Kin-kori dzsürcsiben, ahová szintén nem közvetlenül, hanem kitaj stb. közvetítéssel kerültek. Ezek között kell említenünk pl. az 569. ku-vten' jade', gu-un szót, amely ismeretes a ma.-ban gu (gü) alakban, ránkmaradt a kitajből (Liao-si. ku te*», gun) és végsőfokon a kin. pü < 'ngjuiok átvétele Még meglepőbb a 261. pang 'tael', pan; a szói jól ismerjük a mandzsuból szintén goi alakban. Forrása a kínai Hang, de ismét nen: közvetlenül, hanem a koreai pang kiejtásen keresztül.
