Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Egy XII. századi mandzsu-tungúz írás. A "kis" dzsürcsi írás értelmezése [Ért. a Nyelv- és Szép-tud. O. kör. XXVI/9/1948/, 1-43.]

278 si-li-xi, ma. tilxi < *tili-xi; 680. kai-pie 'fogni', yai-bt, ma. yai-mbi < *yai-n-bi; 848. ta-la-'an, ja-la-an (o: jalan) 'nemzedék', ma. jalan. A szótagjelek komoly segítséget nyújtanak a szó pontos olvasásához. a kínai hanghelyettesítée által teremtett nehézségek kiküszöböléséhez. Már megállapított értékű szótagjelek segítségével olyan 'szavakat İ6 el tudunk olvasni teljes biztonsággal, amelyek ez idő szerint sem a mandzsubői, sem a többi rokon nyelvből nem mutathatók ki. A hanghelyettesítée kiküszöböléséhez, az egyes szótagjelek valóságos értékének a meghatározásához ez alkalommal is a rokonnyelvi adatok vallomásán keresztül vezet az út. A kínai a [301] 06 az [561] írásjegyek értókét le átírással jelzi. A rokonnyelvi adatok figyelembevételével azonban világos, hogy a [301] értéke a dzsürcsiben valóban le, az [561]-é azonban re. A [301] le, értéke le: 182. pu-le-hei 'daru', bu-le-xe, ma. bulexen; 370. ko-le-le 'félni', ge-le-re, ma. gele-re; 695. fu-ti-le 'alatt, alul', fe-ji-le, ma. fejile; 601. fu-li-le 'kívül', tuli-le, ma. tule, t. Ner. tülilä; 755. 'o-le-hei 'boldog; megelégedett', e-le-xe) ma. elexe; 831. ttuAu-le-pie 'megengedni', uru-le-be, ma. urule-mbi. Az [561] le, értéke re: 355. t'e»tu-le 'aludni', dedu-re, ma. dedu-re; 370. ko-le-le 'félni', ge-le-re, ma. gele-re; 372. wo-icen-te-le 'örülni', or-gun-je-re, ma. urgunje-re; 537. 'o-pi-le 'jóllakni', e-bi-re, ma. ebi-re Ez a re különben a dzsürcsi-mandzsu nomen futuri képzője. Hasonlóképen egyszerű megállapítani, hogy a kínai fu átírás a dzsürcsiben a fu szótagértéken kívül fo kiejtéstGs jelent. A [410] fu, a dzsürcsiben is ftt-nak olvasandó: 231. t'u-fu 'kengyel', tu-fu, ma. tufun; 357. fu nie-lu 'gondolkodni', fu-nia-ru (iraper.), vö. ma. funiyayan 'értelem' < 'fűniya-; 535. te-fu 'enni', je-fu, ma. je- > jefu (imper.). A [606] fu viszont a dzsürcsi fp 6zótagot képviseli: 81. fu-wan-to 'idő', fo-on-do (az on az fan-e'ie, tehát a szó fon; a do pedig helyhatározói rag, a mandzsuban -de), ma. fon-de; 556. fu-i'i 'harisnya', foti,

2 ma. fomoti, foji; 691. fu-huo-lo 'rövid', fo-xo-lo, ma. foxolon. A kínai so a hanghelyettesítés révén nem is két, de három dzsürcsi ezótag átírására szolgál. A [260] írásjegyet átíró kínai so mögött a dzsürcsiben is so keresendő: 618. so-kiang '6árga', so-gian, ma. suwa-yan, so-/.on, so-boro stb.; 819. so-mi-pie 'elrejtőzni', so-mi-be, ma. somi-mbi. A [182] csak egy példában fordul elő, de értéke itt világosan soq: 445. so-Co-huo 'részeg', soq-to-/o, ma. soqtoxon. A [378]-as írásjegyet a kínai szintén «o-val írja át, értéke azonban világosan tol: 524. so-ki 'zöldség', sol-gi, ma. togi < 'tolgi, vö. gold tolgé; 326. so-kuo 'Korea, koreai', sol-yo,

s ma. solxo, tolyo, vö. mong. solyo, solongyos, solongyod. > 1 G

RUBE a dzsürcsi szóval tévesen a ma. efertm-t egyezteti. - P. PELLIOT Journal Asiatique I (1925.), 242 a dzsürcsi siót tévesen 'Juci alakban rekonstruálja, mintbogy nem vette figyelembe az eredeti dzsürcsi írásjegyeket, csak a kínai átírást, amely valóban az u olvasatot is megengedné. 8 A szóvág dzsürcsi helyesírásában némi zavar mutatkozik. A szó második tagját alkotó [304]-«s írásjegy értéks a 701- tételben ugyanis kuo-lo, azaz yor. Ez annyit jelentene, hogy a fenti szót sof-yor-nak kellene olvasnunk; a kinai átírás ilyen olvasatot nem zárna ki, de a dzsürrsi szóvégi r egvelőré megmagyarázhatatlan.