Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Egy XII. századi mandzsu-tungúz írás. A "kis" dzsürcsi írás értelmezése [Ért. a Nyelv- és Szép-tud. O. kör. XXVI/9/1948/, 1-43.]

279 A kínai hanghelyetteeítés feloldása, a kínai átíráson keresztül azonos kiejtósünek látszó dzsürcsi írásjegyek pontos értékének a meghatározása nem mindig ilyen egyszerű. Különösen olyankor állunk szemben komoly nehézségekkel, amikor valamely szótagjel csak egy vagy két példában fordul elő, és a szó rokonsága nem világos, vagy az adatban éppen még valami másolási vagy értelmezési hiba is rejtőzik. A problematikus esetek jellemzésére vegyük például a kínai fei szótagol, amely nem kevesebb, mint hat dzsürcsi írásjegy átírására szolgál. A [81] fei két esetben fordul elő: 270. ta*ii-'an fei-el, a kifejezést G

RUBE 'Tafel mit Inschrift, Standarte' értelmezéssel kísérte. A kínai (3581) ling- (4193) p'ai azonban pontosabban azokat a párszavas, legtöbbször fémből (aranyból, ezüstből, bronzból) készült táblácskákat jelenti, amelyek a Yüan- és a Ming-korban İ6 afféle nyílt parancs céljaira szolgáltak. Különösen jól ismerjük a mongol korból ezeket az ujgúr, 'phags-pa, kitaj, dzsürcsi 6tb. írásos táblácskákat, amelyeket, röviden p'at-rí-nak („Paizah") nevezünk. GRUEE nem tudott mit kezdeni a [81]-es írásjeggyel, pedig a megfejtés egyszerű: a dzsürcsi írásjegy a kínai p'ai-el átírása, mégpedig fai-se alakban. Csak azt kell tudni hozzá, hogy a kínai szókezdő p- a Ming-kori átvételekben szabályosan f- alakban jelentkezik; vö. pl (4197) p'ai 'rend, sor; felállít, csatasorba állít' > ma. fai-da-. A ca*"si-'an a kínai ling szó fordítása, jelentése 'parancs', ée jaki-yan-nak olvasandó. Magyarázatunk kifogástalanságát mutatja a [81]-es írásjegy második előfordulása: 500. fei-t'a 'szemöldök', amely ezek szerint fai-ta-nak olvasandó, ós kifogástalanul egyeztethető vele a ma. faitan 'ua.'. A [82] írásjegy, mint már rámutattunk (I, 1), G

RÜBE tévedése folytán kétolvasatú szókónt szerepelt: fei ée mu-t'a. Említettük, a fei olvasat úgy keletkezett, hogy a [82] írásjegy feltűnően hasonlít a [81]-hez, amelynek — és csakis annak —

fei, illetőleg fai a kiejtése. A fei-t'a, fai-ta egyszerűen visszatelepítendő a [81] írásjegy alá, a [82] írásjegy olvasata pedig mu-t'a, amellyel itt most nincs «dolgunk. A [492] fei példaanyaga nem mentes a problémáktól, de értéke nehézség nélkül ft'-ben állapítható meg: 224. fei 'ecset', fi, ma. fi; 245. hu-fei 'fazék', yu-fi, vö. ma. yofin, mong. qubing, quubing. Mind a kettő kínai jövevényszó: fi < kín. pi, yu-fi < kín. hu-ping; megjegyzendő ugyanis, hogy a Ming-korban nemcsak az ó-mandzsu p-ből keletkezett f- (vö. I, 4), hanem i előtt a Ó-ből (kínai p-) is.

1 A 468. ia-Si-fei szabályosan jw-Si-/i-nak olvasandó. Tulajdonképen csak a jelentése körül volt nehézség, G

RUBE ugyanis kérdőjellel a 'verteilen' jelentéssel próbálta értelmezni, azonban a kínai fen-fu jelentése nem 'elosztani', hanem 'parancsolni', vö. R

ÜDENBERG, 184. 1, 6. v. fen. A ja-ii-fi természetesen a fenti ja-si-yan szóval tartozik össze, illetőleg a dzsürcsi ja-Si egyik igei adverbiuma. 1 A b > f változás a mandzsu szókészlet nem kínai elemeiben szintén közönségéé, mégpedig nem csupán i, hanem minden magánhangzó előtt: ma. jafa- 'fogni', g. ,)o/o-. )apo-, or. jaıra-, t. Ncr. Junta; ma. a/a- 'támad, harcol' < * aıcn-, mong. ahu-, közép mong. aba- ; ma. xt/M 'has' c •xtueli. mong. kebelt; ma. tofoyon '15' < »town, 'taton, mong. tabu (-(- /ott). A fejlődés iránya 6 to > f volt. Érdekes, hogy a mandzsuban a to ismeretlen az í, o. ti előtt, és hogy a mandzsu helyesírásban toi too, ton-t írunk, de azt fi, fo, fii-nak kell olvasni; vö. A. ORLOV. Grammatika man jtzurskagn jazyka (St. Phg., 1873., 17, §26.).