Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

A kitaj nép és nyelv [MNy XXIII/1927/, 293-310.]

191 segítségével elfogta magát Tsi-lu-ku-t is és önmagái kiáltotta ki Yurxannak (1211.). D/ingis egyik vezére, T kepe Soyan, azonban nemsokára elfoglalta Kasyart is, Qutsluy székhelyét, s véget vetett a karakitaj birodalomnak.

1 A kitaj nyelvemlékek kétfélék: 1. olyanok, amelyek kitaj írással megörökítve maradtak fenn; 2. egyéb, kínai források nagyszámú glosszái. Kitaj írás is kettő van. Az egyikei a kínai források siao-tse 'kis írásjegyek'-nek, a másikat ta-tse 'nagy írásjegyek'nek nevezik. A siao-tse feltalálása és behozatala Tie-la nevéhez fűződik, aki T'ai-tsu (A-pao-ki) testvére volt. Magáról az írás feltalálásáról s annak körülményeiről a Liao s i (64. fej.) a következőképen emlékezik meg: „Mikor ujgur (hui-hu) követség érkezett, nem akadt senki, aki megértette volna nyelvüket, mire T'ai-tsu így szólt: Tie-la okos és értelmes ember, őt küldjétek oda fogadásukra. Ez köztük maradt busz [!] napig és sikerült megtanulnia nyelvüket [!] és írásukat, ennek alapján megcsinálta a kis k'i-tan írásjegyeket, melyekből csak kevés van és (írásközben) egymáshoz kapcsolódnak."

2 Ez utóbbi kitétel félreismerhetetlenül azt mutatja, hogy betűírásról van szó, s arra lehetne gondolni, hogy a kis kitaj írás lényegileg azonos volna a szogd eredetű ujgur írással. 1 Egyesek a karakitajokat a keresztény (nesztoriánus) tereitekkel azonosítják, s hozzájuk kapcsolják János pap legendáját: L. WLEGER, Textes historique6.' 1923. 1619. 1.; vö. Kitai, Karakitai und der Priester Johannes; Archiv für wissenschaftliche Kunde von Russland 1865. XXIII, 517 — 27. 1.). A ;-U

r\anok alattvalói nagyon természetesen kezdettől fogva inkább törökükből, mint mongolokból állottak. A kitaj-elemot a végén jóformán c6ak az uralkodócsalád képviselte. 2 A Liao s i-nek erre a helyére először S. W. BUSHELI. lett figyelmes; vö. „Inscriptions in the Jüchen and allied scripts" c. dolgozatát (16. 1.): Actes du onziéme congres international des orientalistes. Paris, 1897. II. Langues et archéologie de l'Extréme-Orient. I'aris, 1898. 11 = 35. 1. Majd SHIRATORI KURAKICIII, Cber die Sprache des Iliung-nu-Stammes und der Tung-hu-Stämme. Tokyo, 19011. 55. 1., ami azonban inkább paraphrasis, mint fordítás. IIEGROOT közreműködésével újra tárgyalta Jos. MARQUART, Guwainí's Bericht üb. d. Bekehrung d. IJig Sitzungsb. d. kgl. pr. Akad. d. VViss. 1912: 500. 1. (A. Dai L i y o o g u r u n-i s u d ıı r i b i t h e-ben ez a passzus nincs meg.) MARQUART, illetőleg DE GROOT Tie-la helyett „egy bizonyos" (nagyon is jól ismert !) Tiet-ts'ik (— Tie-tt'e)-rül beszél. A tévedés onnan ered, hogy a két 6ZÓ második írásjegye a kínaiban a megtévesztésig hasonlít egymás hoz (egy vonal különbség van a kettő közt). A Da i Liyoo g ti r n n-i • udur-i bit he is Diyela1 ad. Elsietett E. W. K. MüLUERnek is a feltevése (MARQUART. op. laud. 501. 2. jegyz.), hogy ez a Tiet-ts'ik kínai átírása a középperzsa társuk „der Cbrist"-nek. (Középázsiában a mongol korban valóban tarta a keresztények neve.)