Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
A kitaj nép és nyelv [MNy XXIII/1927/, 293-310.]
192 Ezt a feltevést támogatja a Liao s i-nek egy másik, szintén jól ismert helye (2. fej.), ahol azt olvassuk, hogy A-pao-ki 924-ben a régi ujgur fővárosban tartózkodván elrendelte, hogy P'i-ko k'o-han (Bilgä qayan) régi emlékfeliratát csiszolják ki és tetteit véssék be k'i-tan, t'u-kiüe és kínai (han) írással. A kínai szöveg azonban kétértelmű. Vájjon levakartatta-e Bilgä qayan régi feliratát, mint DE GROOT (MARQ. i. m. 498), H. IIOWORTH (The Khitai or Khitans 55 1.) és E. CHAVANNES (JA. 1897. I, 382 jegyz.) gondolják, vagy esetleg csak helyreállíttatta a megrongálódott emléket ( BRETSCHNEIDER, Mediaeval researches I. 256)? Bilgä qayan vagy saját tetteit vésette be? Azt azonban kétségtelenül tudjuk, hogy Bilgä qayan azonos azzal a Bilgä qayannal, aki az ujgur hatalom tulajdonképeni megalapozója volt, s akinek három nyelvű emlékfeliratát (kínai, türk és szogd nyelven) jól ismerjük. A kínai emlék Ay tängridä qut bulmls il lutmis alp külüg bilgä qayan'-nak nevezi, a szogd emlék a fenti címei helyett megmondja voltaképeni nevét is: bn ytí \äy an 2, igy ismeri (ót- Büqu \dn) Dzuwainí is. A Liao s i 2. fej.-ben említett három nyelv közül a kínai (legjobb megfejtése SCHLEGELÓ) és a t'u-kiüe (türk rovásíráso6, igen töredékes szöveg; kiadása PADLOFF, Die alttürkischen Inschriften 291) azonossága kétségen felül áll. A harmadik, a szogd írásos, szogd nyelvű szöveg pedig ezek után nem lehet más, mint a Liao s i k'i-tan írásos emléke. Minden nehézség eltűnik, ha felvesszük azt a lehetőséget, hogy A-pao-ki csak-kijavíttatta (akár egészen újra is vésette — a régi szöveggel) Buqu \an emlékét, amelyet annak idején azon a három nyelven (kínai, ujgur [türk] és szogd') készítettek el, melyet az ujgur fővárosban, Charabalyasunban és környékén beszéltek. A Liao s i pedig egyszerűen azért nevezi k'i-tannak a 6zogd írást, mert — mint láttuk — a szogd-ujgur eredetű kitaj írás vele lényegileg azonos. A Liao s i egy másik helye (30. fej.) azt mondja, hogy 1 G. SCHLEGEL: MSFOU. IX, 4; vö. F. W. K. MÜLLER, Uigurica II, 95. - F. W. K. MÜLLF.R , Ein iranisches Sprachdenkmal aus der nördlichen Mongolei. Sitzungsber. der kgl. preuss. Akad. d. Wiss. 1909 : 728. RADLOFF a szogd írásos, szogd Dyelvű emléket tévesen ujgurnak tartotta. (Utána így E. CHAVANNES is: JA. 1897. 1,383. jegyz.) Ennek megfelelően helyesbítendő, amit „Die Herkunft des Volksnamens Kirgis" címen KCsA. I, 371. 1. írtam Buq i \an nevéhez fűződik az ujgur manicheizmus megteremtése. Dguwaininak erre vonatkozó helyét tárgyalja MARQUART már idézett dolgozata (SBBA. 1912.). Ez uj vallás behozataláról beszél különben a fentemlített három nyelvű, qarabalyasuni emlék is. G. SCHLEGEL , Die chinesische Inschrift auf dem uigurischen Denkmal in Kara-Balgass.in. MSFOu. IX. a nesztoriánus vallásra \onatkoztatta; En. CHAVANNES , Le Nestorianisme et l'inscription de Karnhalgassoun: JA. 1897. I, 43—85, röviddel rá két6égbevonta. Buqu xannak :ı manicheizmusban való szerepéről 1. P. AI.FARIC , Les Ecritures ManichéeDnes I. Le livre de Boucou Khan 89—95. 1. 5 Ma már tudjuk, hogy nem a qarabaljasuni szogd telep colt az egyetlen a Távol-Keleten; vö. P. PEI.I.IOT, Le „Cha-tcheou ton tou fou t'ou king" et la mii, nie sogdienne de la région du Lob nor. JournAs. 1916. 1, 113-—122.
