Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Dengizikh és Bécs állítólagos kun megfelelői [MNy LVIII/1962/, 146-152.]
158 E szerint a hun név deminitivuin volna, melyet a török yarji 'új' szóhoz kellene kapcsolni. Magyarázata gyengéit maga is jól látta, s ezeket abban jelölte meg, hogy a szó veláris hangrendű, továbbá, hogy nincs 'fiatal' jelentése a javasolt török szónak. Ha lehetséges, még MARQUART második magyarázatánál is gyengébb A RNIM etimológiája, amely szerint a Dengizikh név egy török * Dengiz-sig alakra menne vissza, s a -siy melléknévképzőnek ugyanolyan funkciója volna, mint amilyenben az a qul-siy, bäg-sig szavakban szerejiel. 1 Ha a hun név csakugyan török eredetű, akkor az csak a dängiz 'tenger' kicsinyítő képzővel (-ik) bővített alakjának fogható fel. Ha a Tängizik (Tängizig) nem is, de a Tiingiz (Dengiz) kellően van igazolva a török 0110masztikonban.* Megjegyzendő, PELLIOT ugyanebből a török névből eredezteti magának Dzsingisz kánnak a nevét is (i. m. 301—2). 3. Bármennyire csábító is a hun név javasolt török etimológiája, nem hallgathatom el. hogy hitelét komoly nehézségek veszélyeztetik. Csakugyan Dengiziy a hun név hiteles alakja? A AeyyiCíy alakot egyedül Priskos őrizte meg. A Chronicon Paachaleban Aivtfy, Aívjíyo; és AıvÇigıyoç változatokat találunk; ezekhez látszik kapcsolódni Jordanes Dintzicje és Marcellinus Comes Dinzic írásmódja. Bajos feltenni, hogy Priskos adatának kivételével valamennyi változat romlott volna. Török szempontból nem kevésbé aggályos a Dengiziy mellett egy Dinzik (Diyziy) olvasat; ez utóbbi csak merész konjektúrának tekinthető. Könnyen meglehet, hogy az utóbbi az előbbinek gót vagy más nem hun nyelvi közvetítésű változata. Mindezek lehetőségek, egyben azonban bizonytalanságok is. Feltéve, hogy a Dengiziy ( > ? gót Dinzik) csakugyan hiteles, a török nyelv története szempontjából megint nem lehetetlen, de felettébb elgondolkoztató: miért van a szó végén y? Török szempontból — figyelembe véve e nyelvek történetét — hasonlóképpen magyarázhi való volna a szókezdő d a várható normális t helyett. NÉMETH GYULA véleménye szerint ada régibb, s e mellett szól a baskír diykez. PELLIOT viszont azon a nézeten van, hogy az oszmánli és kazáni tatár megfelelőkben jelentkező d újabb keletű lehet csak. Nos, a helyzet a következő. Szókezdő d-t találunk az űz nyelvi megfelelőkben: oszm. deniz 'sea; wave; storm' ( H ONY 2 78), tört. deyiz (a Tanıklariyle Tarama Sözlüğü sajnos nem jelöli az óoszm. szavakban a y-t), nyelvj. deyiz (A. C AFEROÖLU , Anadolu ağızlarından toplamalar 213), dengiz (KEMAL EDIP, Urfa ağzı 105), deyiz (ÖMER ASIM AKSOY, Gaziantep ağzı III, 201); krm. däyiz (RADL. III, 1661); az. dâniz (SIRALIEV —ORUJOV, Azerb.-russ. slov. 68), deyiz (GANIEV, Russ.-tat. slov. 185); tkm. deyiz (ALIEV —BORIEV 155; BASKAKOV —CHAMZAEV, Russ tkm. slov. 327). 83. Elkerülte MARQART figyelmét, hogy a magyar gyenge kapcsán korábban már felmerült egy török *yängä (*jängä) lehetősége, egy valóban léte/.ő yängi (yâni) mellett; vö. Z. GOMBOCZ, Die bulgarisch-türkischen Lehnwörter in der ungarischen Sprache 77—8. J. M ARQART javasolt etimológiája teljesen kalandos és elfogadhatatlan. 1 H. W. HAUSSIG , Theophvlaets Kxcurs über die skvthischen Völker: Bvzantion XXIII (1953.), 3İİ0, 318. jegyzet". 'M. TH. ıIOUTSMA, Ein türkisch— arabisches Glossar 29, 34. NÉMETH, HonfKial. 131». KÁSONYI NAGY, A honfoglaló magyarsággal kapcsolatos török tulajdonnevek: MN'v. XXVIII, 102. .J. SAI'V.AGKOT. Xoins el surinms de Mamelouks: JourııA-. rrxxxvíii (i9.-.o.). 45.
