Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Egy XVIII. századi kínai munka a magyarokról [KCSA I.kieg.k./1936/, 129-138.]

117 jesen elmosódott. A 37v° következik a kínai szöveg ; ez magyar fordításban a következőképen hangzik : „Magyarország (Weng-kia-li-yakuo) Lengyelországtól* délre fekszik. Lakói a mongolokhoz hasonlítanak. Felsőruhájuk igen rövid,** nadrágot hordanak és szűk harisnyát, amely azokhoz a szalagokhoz hasonlít, amelyeket a lábra csavarnak [Kínában] a járáshoz. Igen értelmesek és becsben tartják az udvariasságot. Gyerekkoruktól lovagolni tanulnak. [Lovaik] rövid nyakúak és kiválóak a futásban, övükben mindig görbe kardot viselnek, melynek hossza négy láb, és ügyesen forgatják lóháton. Az asszonyok írni-olvasni tudnak, ügyesek a hímzésben ; mikor kimennek a házból, arcukat mindig vékony selyemfátyollal kell elfedniök. Kiváló termékekben [ez az ország] igen gazdag. Szarvasmarhájuk, juhuk annyi van, hogy még más országoknak is elegendő volna. Arany, ezüst, réz, vas stb. itt annyi van, hogy kifogyhatatlan." Weng-kia-li-ya, azaz Ungaria és Polonia önmagában is eléggé mutatja latinos alakjával, hogy nyugati, valószínűleg francia vagy olasz jezsuita értesítésre visszamenő adatokkal van dolgunk. Nyugati eredetű — eléggé érdekes módon — a magyaroknak mongolokhoz való hasonlítása is. (Mellesleg megjegyezve, ugyanezt állítja a Huang c'ing ci kung t'u a lengyelekről is.) Ez alkalommal a rendelkezésemre álló forrásokból nem tudom pontosan megállapítani a magyarokra vonatkozó kínai szöveg forrását; nagyon valószínű azonban, hogy a XVII. esetleg XVIII. sz.-i nyugati metszetek ismerőjének még a kínai könyvben közölt magyar férfi és nő rajzának a forrásét sem volna lehetetlen meghatározni. A weng kia-li-ya különben a harmadik kínai elnevezés, amely a magyarok jelölésére szolgál. Az első, a legrégibb még XIII. sz.-i és mongol közvetítéssel került a kínaiakhoz : ma-ca-rh, ma kia-rh, eredeti szövegében, a mongol nyelvű Mongolok Titkos Történetében: majar. Időrendben ekkor következik a wengkia-li-ya^Ungaria név. A harmadik, mely mai napig haszná* Po-si-rtí-ya kuo, a második írásjegy, a si a masolo vagy véső tévedése lo helyett, tehát nem Bosnia, hanem Polonia, mint később még majd máshol is látjuk. ** Nem hosszú, kaflánszerű, mint o kínaiaké.