Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Egy XVIII. századi kínai munka a magyarokról [KCSA I.kieg.k./1936/, 129-138.]

113 H. Cordier, L'imprimerie sino-européenne en Chine, n° 8. 345.) Aleni neve alatt ismerjük az európai országok leírásával foglalkozó Si fang ta ven1 is ; ez először 1637-ben, másodszor 1642-ben jelent meg. (Courant, Catalogue 1, n° 1816, 1817, 1818; Cordier, L'imprimerie 23.) Nyugat leírását tartalmazza a császárnak ajánlott Yü lan si fang yao ki is, mely 1669-ben jelent meg L. Buglio, G. de Magalhäes és F. Verbiest ajánlásával. (Courant, Catalogue I, n° 1882 ; Wylie, i. m. 64 ; Cordier. L'imprimerie 57.) Mindezek a munkák vagy európaiaktói származnak, vagy pedig a velük való érintkezés eredményeként keletkeztek, de mindenképen magukon hordják a kuriózum bélyegét, és épen ezért jóidéig meglehetősen idegenül állottak a kínai irodalom kijegecesedett, szinte megmerevedett műfajai között. Ha nem is teljes egészében, de legalább részben, utat találtak mégis ezek a nyugatiakról szóló leírások egy megszokott, ízig-vérig kínai irodalmi anyaggyűjtésbe : a barbár adófizetőkről szóló enciklopédiákba. Említettük, hogy az 1842-i nankingi békéig ez európaiak is csak olyan barbárok voltak a kínaiak szemében, mint a tibetiek, malájok, vagy a jávaiak ; a nyugati kereskedők ajándékai pedig mindjárt biztosították a „nyugati barbárok" adófizető jellegét is. Egy ilyen barbár adófizetőkről szóló encyklopédiára kívánjuk felhívni ma a figyelmet, melynek megvan az a nem mindennapi érdekessége, hogy a nyugati adófizető barbárok között megemlékezik a magyarokról is. A mű címe Huang c'ing ci kung t'u, azaz A felséges mandzsu dinasztia adófizetőinek albuma'. 1751-ből keltezett császári dekrétum alapján fogott megírásához egy nagyszámú bizottság. A császár 1761 "bői származó költeményével kezdődik az album, s utána a császár rímére továbbverselő mandarinok kínrímei következnek. Az anyagot nem tudták egyszerre összegyűjteni, ezért lassanként, darabonként készült a munka, az utolsó dátum 1788, a császár befejező utószava azonban ennél élőbbről, 1775-ből való. Mindjárt az összeállítása után, a XVIII sz. végén fanyomatként megjelent a mű egy /'ao-ban, 6 kínai kötetben (pen), 9 fejezetben. A fanyomatos kiadás egy példányát a párizsi Bibliothéque Nationale-ból (vö. Courant. Catalogue