Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Egy XVIII. századi kínai munka a magyarokról [KCSA I.kieg.k./1936/, 129-138.]

114 I. n° 1819—22), egy másikat pedig az Ecole des Langues Orientales Vivantes könyvtárából ismerem. A bennünket érdeklő európaiak az első kötetben találhatók. még pedig nem együtt, hanem elszórva a japánok, koreaiak, malájok, birmánok, tibetiek és egyéb ázsiai népek között. Minden népet egy-ugyanazon schema szerint tárgyal a Huang c'ing ci kung t'u : először az illető népből egy férfi, majd egy nő egyszerű vonalas rajzát közli, végül pedig a harmadik oldalon néhány általános megjegyzést ad mind a kettőről kínai nyelven. Az ázsiaiakat figyelmen kívül hagyva, az európaiak ebben a sorrendben következnek : az európai (ta-si-yang kuo yi-zen ; valóságban az olaszról szól, és megemlíti a híres olasz miszszionáriust, Li Ma-tou t, azaz Ricci-t is ; 32 —3), svájci (ho-leiwei ci-ya ; nem ország, csak tartomány ; 34—5), magyar (36—7), lengyel (po lo-ni-ya; 38—9), európai pap és apáca (42—3), angol (ying-ki-li; 46—7), francia (fa-lan-si; 48—9), svéd (sui; 50—1), hollandus (ho-lan ; 60—1), orosz (wo-lo-si; 62—3), orosz paraszt (64—5), portugál (liü-sung ; 70—1). A rajzok jellegzetesebb vonásai közül megemlíthetjük, hogy a svájci magas alabárdot tart a kezében, a lengyel prémes kucsmát visel és két lábon álló medvét tart kötélen, nyilván táncoltatja, az angol kimondhatatlan nosztalgiával szemlél a jobb kezében egy whiskys üveget; a többinek viszont semmi ilyen feltűnő ismertetőjele nincs. Talán mondanom sem kell, az európai arcok a kínai véső alatt nagyon elkínaiasodtak. H. Cordier, Le consulat de France â Canton au XVlll

e siécle : T'oung Pao IX, 1908 c. cikke végén a 96. 1. után számozatlan mellékleteken egyetlen mondattal bevezetve* közzétette az angol, a francia nő, a francia férfi, a hollandus, az orosz és a svéd rajzát, a nélkül, hogy akár a kínai magyarázatoknak, akár magának a műnek további néhány megjegyzést szentelt volna. Mint az előbb már mondottuk, a magyarokról a 36—7. 1. szól. A 36r° egy magyar férfi, a 36v° egy magyar nő rajzát közli vázlatosan, meglehetősen kezdetleges módon az előttem levő kiadásokban egyes részletek, így pl. a kard, a pipa tel* Je donne d'aprés le Houang Ts'ing tche-kong t'ou, 16

e année de K'ien-loung, 1751. les figures des étrangérs qui f:équentaient le port de Canton. *