Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Egy XVIII. századi kínai munka a magyarokról [KCSA I.kieg.k./1936/, 129-138.]

110 árnyékra és olajfestésre. Az első misszionáriusok szemében a kínai festészet, szobrászat mélyen alatta állott a nyugatinak, az európai festészet elveit, módszereit tehát tanító célzattal kezdték ismertetni Különben hittérítő munkájukhoz is szívesen használtak festményeket és metszeteket, melyeket útmutatásaik nyomán később már kínai tanítványaik készítettek. Igen sok ilyen eredetű kínai tárgyú albumot ismerünk, jórészüket fanyomattal, vagy egyéb eljárás útján sokszorosították is. Csak a leghíresebb egyik ilyen képsorozatra utalunk, a K'ien-lung császárnak középázsiai győzelmét megörökítő 16 képre, melyet négy misszionárius : J. Castiglione, D. Attiret, J. Sichelbart, J. Damscéne festett kínai ízlés szerint felsőbb parancsra, s amelyről 1767—1774 között Cochin vezetése alatt Párizsban készítettek metszeteket. Érdekes, hogy még építészeti téren is érvényre juttatták tudásukat, a régi császári nyári palotának, a Yüan-mingyüan-nak egy szárnyát európai stílusban építették meg. Az ú. n. európai szárny a nyári palota többi részével együtt 1860-ban ugyan elhamvadt, de még a romokból is kivehető régi szépségeA jezsuiták Nyugat-megismertető tevékenységéről kínai és nyugati nyelveken terjedelmes források, kötetekre menő részletes összefoglaló tanulmányok beszélnek. E néhány rövid megjegyzés után talán érthetőbb lesz előttünk a kínaiak XVII—XVIII. sz.-i földrajzi irodalmában az európai forrásokra visszamenő értesülések nagy tömege, nem is beszélve kínai nyelven író európai szerzők munkáiról. Ez a földrajzi irodalom is túlságosan gazdag — és bizonyos vonatkozásokban speciális is — ahhoz, hogy itt részletesebben foglalkozzunk vele. Egy-két munkát mindenféleképen elő kell azonban vennünk, hogy lássuk, hogyan jelentkezik ezekben a földrajzi forrásokban az európaiak ismerete a XVII—XVIII. sz.-i Kínában. Minden misszionárius segítség nélkül készült a Hai yü, mely a Kínával kereskedelmi összeköttetésben álló országok közül egy-kettőt röviden ismertet. Megjelent 1537-ben, szerzője, Huang Cung értesüléseit a kikötők európai matrózaitól gyűjtötte, persze alaposan eltorzítva adja tovább olvasóinak. (Vö. Wylie, Notes on Chinese Literature 58.) Hasonlóképen kikötői információk alapján készült a Tung