Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Pordenonei Odoricus budapesti kézirata [MNy XXXII/1936/, 160-168.]
106 dornonkosrendi szerzetes, Ottó és három társa, hogy felkeresse a Keleten maradt pogány magyarokat. 1235 ten Julianus vezetésével újabb három dominikánus indult a magyarok felkeiesésére. 1237-ben megint útia kelt Julianus, de a közelgő tatár veszedelem miatt nem közelíthette meg többé célját. Az 1237. évnél Albericus Trium Fontium krónikájában is említés történik egy négytagú dominikánus követségről, amely a Kcgi Magyarországba indult (missi sunt de Hungaria quatuor fratres Predicatores qui usque ad reterem Hungáriám per 100 dies irerunt). Ez az értesítés minden valószínűség szerint magyar forrásból származik, csak az a kérdés, hogy Ottó vagy pedig Julianus első útjára vonatkozik-e. Rubruck is hivatkozik dominikánusainkra: hoc quod dixi de terra Pascatur scio per fratres Predicatores qui irerunt illuc ante adventum Tartarorum (WYNGAKRT 220).' A franciskánusok közt is találunk magyarokat, az ő szerepük azonban, úgy látszik, jóval később kezdődött meg. Az 1338 ban XII. Benedek pápa által Kínába irányított négy franciskánus egyike Gregorius de Hungaria. Ugyanebben az évben indult Marignolli útnak (egyesek a két követséget egynek tartják), aki a pápától külön ajánlólevelet vitt egy Elia6 nevű magyar franciskánushoz, aki Uzbek khán különös kegyeiben állott. A mongolkori utazók feljegyzéseiben, útleírásaiban, leveleiben, melyek teljes feltárása koránt sincs lezárva, igen sok a magyar vonatkozású adat. A legnagyobb visszhangot természetesen a tatárjárás pusztításai és a vele kapcsolatos események keltették a XIII. századi szerzetes utazók kőiében. Vegyük például csak Piano Carpini értesítéseit: felsorolja a magyarországi tatárjárás vezéreit (V, 21: WYN. 67), utal a tatárjárás pusztításaira (VIII, 57: WYN. 95), beszél a tatárok közt élő magyarokról (IX, 39: WYN. 122—3), Batu sátrairól, melyeket a magyar királytól zsákmányolt: Tentoria autem de panno lineo habet magna et satis pulcra, que regis Ungarie fuerunt (IX, 17: WYN . 110) stb. Hasonló, de még terjedelmesebb feljegyzéseket találunk pl. Rubruck útleírásában is.' Külön meg kell emlékeznünk arról, hogy abban a latin nyelvű levélben, amelyet a pápa Piano Carpinival küldött a tatár nagykhánnak, felhánytorgatja a magyarok e egyéb keresztények megöletését (ez a híres „Cum non solum"-bulla). Piano Carpini és Benedictus Polonus részletes értesítéseiből világosan tudjuk, mint fogadták a pápai üzenetet a tatárok. 4 B. AI.TANER. Die Doniinikanerinissiuiien iles 13. Jahrhunderts. 1924. 151—5. MORTIEH, llistoire (les Maines génératix de l'Ordre des Freies Péeheiirs. Paris, 1903. I, 377—9. M'LLE, Cathay II, 337. II. CORDIER, llistoire generale de la Chine II 423. WYNGAERT, Sinica Franciscana I, LXXX1V. 1.
