Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Pordenonei Odoricus budapesti kézirata [MNy XXXII/1936/, 160-168.]

1 07 s mint adták át nekik a pápa számára, s mint magyarázták el apróra és kérdezték vissza az új khánnak, Güyük nek a válaszát. Ennek a Güyük-féle levélnek a misszionáriusok által készített latin nyelvű szövege régóta ismeretes. Ezen kívül szó volt még egy mongol eredetiről s annak „szerecsen" nyelvű fordításáról is; ezek meglétét azonban egyre jobban kétségbe vonta a modern kritika. E kétkedésnek, legalább részben, el keilet t tűnnie, amikor 1920-ban a Vatikáni Könyvtárban felfedezték Güyük „szerecsen" nyelvű válaszát, amely nemsokára meg is jelent PELLIOT magyarázatos kiadásában.' Mindenekelőtt az tisztázódott, hogy a „szerecsen nyelv" (lingua Sarracenorum) nem az arab. hanem a perzsa. Güyük perzsa nyelvű válaszából most csak azt az egyet emeljük ki, hogy benne is szó esik a keresztényekről (Christian)) és külön a magyarokról (Hungari), de míg a keresztényeket perzsául kiristan-nak fordítja a levél, a Hungari helyett nemzeti nevünket majar) használja. Ez utóbbi körülmény ékes bizonyítéka annak, hogy a mongoloknak pontos, közvetlen értesüléseik lehettek a magyarokról, mint azt perzsa, kínai, mongol nyelvű történetíróik munkáiból is sejthetjük. * P. PELLIOT, Les Mongols et la Papuuté: Revue de L'Orient Chrétien 1922—1923. XXIII, 3-30.