Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Pordenonei Odoricus budapesti kézirata [MNy XXXII/1936/, 160-168.]

102 Poidenonei Odoricus útleírása igen becses, mert töméntelen új adatot tartalmaz azokról az országokról, városokról és népekről, ahol megfordult. Kezdettől fogva nagy volt az érdeklődés munkája iránt; ez magyarázza meg azt is, hogy aránylag a legtöbb kéziratban fennmaradt hasonló természetű munkák közé tartozik. Odoricus útleírása felé változatlan nagy érdeklődéssel fordultak a modern nyugati kutatók is, ennek eredményeképen ma több tudományos értékű magyarázatos kiadás áll a rendelkezésünkre. A legkiválóbbak közt kell megemlítenünk H. CoRDIER, YULE—CoRDIER ÓS A. VAN DEN WYNGAHRT kiadását.* Különösen WYNGAERT kiadása mintaszerű, amely hét kézirat figyelembevételével készült, s teljes áttekintést ad valamennyi ma ismert kódexéről, mégpedig nemcsak az olasz, angol, osztrák, belga, francia, német, svájci, spanyol, holland gyűjtemények latin nyelvű Odoricus-kéziratairól, hanem az olasz, francia és német nyelvű fordítások kódexeiről is. A kéziratok leírása javarészt másodkézből származik, érthető tehát, hogy nem mindig pontos és kielégítő.

1 A budapesti Odoricus-kéziral is szerepel WYNGAERT jegyzékében, természetesen régi jelzésével, mint a bécsi Udvari Könyvtár 545-ös kódexe.® Megjegyzendő, hogy a Tabulae Codicum-ban jelzett terjedelem téves; 80

a—106

1' helyett 80

n — 103

1' a helyes jelzet; a 104"—106

1' t. i. egy Odoricustól független szöveget tartalmaz, mely Európa geográfiájával foglalkozik. Odoricus-kéziratunkat az eddigi kiadásokhoz nem használták fel, noha a részletekben érdekes eltéréseket mutat az álta* H. CORDIER, Les voyages en Asie au XIV

e siccle du bienheureux fröre Odoric de Pordenone, Religieux de Saint Francois. Paris, 1891. — II. Y

ULE, Cathay and the Way thither. London, 1866. II, 1—162 (csak fordítás és magyarázat). — Y

ULE—CORDIER. Cathay and the Way thither (az előbbi bővített új, négykötetes kiadása, 1915—6.); az egész II. kötetet Oilorieusnak i-zente!ték. — P. A

NASTASIUS VAN DEN WYNGAERT, Sinica Franciscana I (Quaraeehi—Firenze, 1929.), 379—495. 1Egyik-másik téves vagy szűkszavú leírását már ma is módosíthatjuk, illetőleg kiegészíthetjük. WYNGAERT (i. m. 405) a nikolsburgi német fordításáról pl. R

ÖHRICHT „Bibliotheca geographica"-jára hivatkozva ezt írja: „Duo codices in Archivio civitatis (?)". A „Bibliothek Fürst Dietrichstein Schloss Nikolsburg" című 1933-ban megjelent árverési katalógusban (H. Gilhofer und H. Ranschburg. Luzern) a 396. sz. alatt Rudolf von Ems verses világkrónikájának függelékeként (536—58) „Odericus de Pordenone: Do ntirabilibus orienialium Tartarorum germanica" einten Chonrad Stekkel von Tegernsee német fordítása olvasható. E kéziratos fordítás teljes, és valószínűleg 1450 körűiről való. Jelentéktelen töredékeket nem számítva a német fordítás kiadatlan. — Megjegyezzük, hogy Odoricus egv másik bécsi kéziratának a száma WYNGAERTnál sajtóhibából 3559 az eredeti 3359 helyett; hasonló zavaró sajtóhiba „Jean de Plan Carpin: Descriptio itineris in legatione ad Tartaros" című kézirat 521-es jelzése is 512 helyett. * Tabulae codicum manu seriptorum praeter Graecos et orientales in Bibliotheca Palatina Vindobonensi asservatorum. I. Vindobonae, 1864.