Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Török jövevényszavaink és a vitás etimológiák kérdése (Torontayl, torontal) [Pais Emi. /1956/, 336-346.]

Török jövevényszavaink és a vitás etimológiák kérdése Csaknem ötven esztendeje, hogy GOMBOCZ ZOLTÁN megkezdte török jövevényszavaink kritikai megrostálását. A korábbi kutatások nagy, de szerfelett vegyes értékű anyagából gondos vizsgálódás után kiválogatta azt, ami szerinte valóban török elemeink közé sorolható. A továbbiakban megkísérelte meghatározni azt is, hogy török eredetűnek elismert szavaink közül melyek azok, amelyek a honfoglalás előtti ó-csuvas jellegű rétegbe tartoznak, s melyek azok, amelyek az ún. középső (kun, besenyő stb.) rétegbe utalandók. GOMBOCZ ZOLTÁN, NÉMETH GYULA és mások kutatásai nyomán természetesen ma már lényegesen tisztábban látunk török jövevényszavaink számos kérdésében, mint egy fél századdal ezelőtt; attól azonban még mindig messze vagyunk, hogy valamennyi alapvető kérdésben közelebb jutottunk volna a megoldáshoz. Pedig megvan minden feltételünk ahhoz, hogy e téren komoly lépést tegyünk előre. Ma lényegesen jobban ismerjük a török nyelvtörténetet, mint GOMBOCZ idejében. Hasonlíthatatlanul gazdagabb régi és új török szókészleti és szöveganyag áll rendelkezésünkre, mint akkor. A honfoglalás előtti török jövevényszavaink szempontjából annyira fontos csuvas nyelvre vonatkozó szovjet anyagból olyan alapvető művek segítik munkánkat, mint ASMABIN nagy szótára, a 17 kötetes „Thesaurus Linguae Techuvaschorum" (utolsó kötete 1950-ben jelent meg). Hogy a csuvas tanulmányozásához mit jelent a mongol, arra már annak idején rámutatott BUDKNZ, SIMONYI, GOMBOCZ. NÉMETH, sőt nemcsak rámutattak, de a maguk munkájában, a rendelkezésükre álló anyag alapján igyekeztek fel is használni a tanulságát és segítségét. Nos, a mongol nyelvészet is túljutott fejlődése első, kezdeti szakaszán. Megbízható, olykor igen terjedelmes anyag tájékoztat bennünket immár az elő nyelvekről, így a kalmükről, az ordoszról, a burjátról és a khalkháról; jó fogalmaink vannak az archaikus nyelvekről: a dahúrról, a mongourról és a mogolról. Talán mondani is felesleges, az újabban hozzáférhetővé vált nyelvészeti anyag korántsem jelenti régi ismereteinknek puszta mennyiségi gyarapodását; ez az anyag, még feldolgozatlan állapotában is, új felismerések, következtetések forrása. Megérett a helyzet — egyebek között — arra is, hogy revízió alá vegyük azt a fogas kérdést, vajon melyik török nép nyelvéből származnak honfoglalás előtti ócsuvas jellegű jövevényszavaink ( Valóban csak a bolgártörök lehetett az átadó nyelv ? Mindez azt jelentené, hogy végeredményben minden szükséges eszköz a rendelkezésünkre áll. és csak rajtunk múlik, hogy valamennyi függőben levő kérdést egyszersmindenkorra elintézzünk ( Korántsem. Kutatásainkhoz tovább-