Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
A török szófejtés és török jövevényszavaink - (Elöljáró megjegyzések. Magyar íz 'artus, articulus', török yüz 'ua.'; gyűrű, szérű) [MNy LIV/1958/, 435-450.]
74 84—5). — Az. esetek egy részében az a-, -ä- formáns funkciója világos, ti. névszóból igét képez: küt 'erő' >> kütü- 'erőlködik', at név' ata- hív', műn 'bűn, hiba' д >miinä- 'hibásnak lenni', qan 'vér' >qana- 'vérezni', <7.4 'étel' aki- 'étkezik' stb. (vö.: BANG , Vom Köktürkischen zum Osmani sehen: APAW. 1919: 37—55: III. Das Formans -yu bei Verben auf -a usw.; DENY , Grammaire de la langue turque 537, § 846; ZAJACZKOWSKI , Sufiksy imienne i czasownikowe w jçzyku zachodniokaraimskim 130—2; (ÍABAIN. Alttiirkisehc Grammatik 66). Mármost ilyenkor is megjolenhotik a -yu. -gü: yak élet' > yaka- 'él' '„> yakayu 'élet'. Ügy látszik, közvetlenül ebhez a csoporthoz csatlakozik (lehet, hogy csak másodlagosan) a most tárgyalt tonayu. tananyu is. Legalábbis erre utal, hogy a ton igei származékai közt megvan sor, Raby., QB. tona- 'öltözetet', tonan- 'öltözködik' (KADL. III, 1176; MALOV. Памятники 432). A tonanyu minden kétséget kizáró módon a toiianszármazéka. ß) if itägü 'belek, belsőség': ifi ifägüsi 'belei, zsigerei' (F. \Y. K. MÜLLER. üigurica III, 78 2) — Az if 'belső, belső rósz' a török szókészlet legáltalánosabban ismert elemei közé tartozik, egyaránt kimutatható a régi és az újabb nyelvi anyagból (ez utóbbiban if, it, ic, i», if változatokban), ragos alakjai ban elterjedt hely határozói névutó; felsorolásuktól inost eltekinthetünk. Néhány török nyelvben testrésznévként is használatos: ojrot if 'живот, брюхо' (BASKAKOV); kirg. (= kazak] ik 'der Magen, die Eingeweide' ( RAUL . I, 1545), if 'кивот' ( SAURANBAEV 184), kirg. it 'живот; брюхо; желудок' ( JUDACHIN), bask es живот' ( DMITRIEV— ACHMEROV— BAISEV 194); tkm. it 'живот' (BASKAKOV— CHAMZAEV 166b), az. if 'внутренности, требуха, потроха' (SIRXLIEV— ORUJOV ) stb. — Az itägü önálló használata kifogástalanul iga zolható: Käsy. itägü 'Lunge, allgemein, was die Rippen umsehliessen' ( BROCKELMANN ), Oyuz-monda itägü (BANG— RACHMATI 8 4 1), ujg. itägü 'belek' (Kaoc'ang kuan-yi su I 26b; RADL . I, 152U ijägü olvasata hibás), csag. itägü 'die Eingeweide, der Darm' ( RADL . I, 1515) 'intestins' ( PDC . 99), oszm. tört içcgii 'karın içindeki organlar ve bağırsaklar' (TTS. II, 514); kirg. ilegi (.JCDACHIN ) kaz. itägi 'die Eingeweide, Gedärme, der Darm' ( RADL. I, 1585), karaes. i feg i (PRÖHLE: KSZ. X, 107), oszm. nyj. iceği, içeği (Söz Derleme Dergisi Ii, 780a); turki itäi (RADL . I, 1515) < * itägi < *itägü. Vö. még kojb. itäg< i, ifigä 'Darm' (CASTRÉN), hakasz Hege (BASKAKOV ), ojrot Hege (BASKAKOV ), leb. ijägä (RADL. I, 1520), kör., kumd. itägä (RADL. I, 1515). tkm itege (BASKAKOV— CHAMZAEV 250b), alt. ifâ (RADL. I, 1515) < *itägä Elsősorban a kipesak nyelvekre jellemző a -k képzős alak: kun CodCunı. yçag 'budollum' (ite% 'Eingeweide': GRÖNBECH 105), Szimb. tat. ifäk (RADL I, 1585), özb. i tak ( ABDURACHMANOV 291a), özb. Qongrat ifák (saj. lelj), kaz. ifi'k (SAI RANBAEV 275a), kirg. icek (JUDACHIN), bask, евэк (DMITRIEV— ACHMEROV— BAISEV 289b), kkalp ikek (RASKAKOV 274b), nog. itek (BASKA KOV 249a), csag.. turki ifitk (RADI .. I, 1515). — Az itägü mint képzett szó nem tartozik abba a típusba, mint a yakayu vagy a tonanyu (a tonayu kép zese legalábbis kétértelmű), mert az if főnév mellett nines ifii- ige. Szervesen csatlakozik az im< ;nt tárgyalt két a)— ß) típus-példához a .'/'<: yihügii. Az első n ;sz itt is egytagú, jelentése a két másik yüz mellett eléggé határozatlan. Az összetétel második része ezúttal is többtagú szó, sajnos, az első rész jelentését nem a legalkalmasabb módon domborítja ki, mert maga is kétértelmű az azonos hangzású yüzägü 'százával' miatt. A dolog annál kellemetlenebb, mert a három homofon yiiz közül az egy iknek jelentése
