Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

A török szófejtés és török jövevényszavaink - (Elöljáró megjegyzések. Magyar íz 'artus, articulus', török yüz 'ua.'; gyűrű, szérű) [MNy LIV/1958/, 435-450.]

A török szófejtée és török jövevényszavaink Elöljáró megjegyiétek 1. GOMBOCZ ZOLTÁN gyakran emlegette beszélgetés közben, félig komolyan, félig tréfásan, hogy a török szavaknak nincs etimológiájuk. Persze nem az olyan egyszerű esetekre gondolt, mint amikor az etimológiai megfejtés egyet jelent jól ismert produktív vagy fosszilis képzők lefejtésével, például: boiat- 'ürít' (> magyar bocsát) < boia- 'ürül'<öoi 'üres', vagy yailay 'nyári szállás', qiilay 'téli szállás', ahol az alapszó yai 'nyár' és qii 'tél', a -lay (egyéb török nyelvekben -lag és -la) pedig ma már nem élő, de ismert képző (vő. A. VON GABAIN, Alttürkische Grammatik 61, § 52 ). Az állítás azonban így is paradox és elfogadhatatlan, de híven tükröz valami lényegeset, azt az igényességet, amelyet például a magyar nyelvész az etimológiával szemben érez, nem alap nélkül, hiszen a megfejtési lehetőségeknek széles skálája áll rendelkezésére. Van etimológiája a kéz-nek, noha maga a szó további rész-elemekre nem bontható: a finnugor megfelelők, más szóval a finnugor eredet. Van etimológiája a óid nak, sereg-nek, lengyelnek, zokni nak, ezek pontosan rögzíthető eredetű jövevényszók. Kifogástalanul meg tudjuk adni az etimológiáját homlok, tavaly, vakondok stb. stb. szavunknak (BÁRCZI, SzófSz.). Mindez azért lehetséges, mert ismerjük a magyar nyelv eredetét és rokonságát, mert segítségünkre vannak azok a kutatások, amelyek tisztázták a magyar szókészlet jövcvényclemeinek, a magyar nyelv történetének, a nyelvjárásoknak és nem utolsó sorban a magyar nyelv belső fejlődésének számos alapvető kérdését. (Most felesleges volna azt taglalni, hogy viszont mit nyújtottak az etimológiai kutatások az emiitett stúdiumok további fejlődéséhez.) Mindezt nem igen mondhatjuk el a török nyelvekről, ebben a mértékben legalább is nem. ı— Nyilván erre gondolt GOMBOCZ ZOLTÁN. 2. Az elmúlt évtizedek során jelentősen megnőtt a török nyelvtörténet forrásanyaga, nagy mértékben kiszélesedett és elmélyült a mai török nyelvek kutatása. E nagyszabású feltáró munkával párhuzamosan napvilágot látott egész sor kitűnő rész-monográfia, sőt megjelent néhány régóta hiányolt összefoglaló mű is. Mindez jelentékenyen megkönnyíti az etimológiai kutatásokat is. Egy ponton, a legdöntőbbön azonban máig változatlan a helyzet: ma is csak feltevés az altaji nyelvek rokonsága. E nem éppen örvendetes helyzetnek megvannak a jól érthető okai. A magyar nyelv jóval több, mint ezer esztendő óta nem érintkezett