Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

A török szókészlet története és török jövevényszavaink (Gyöngy) [MNy XL1I/1946/, 1-17.]

64 összegyűjtjük, e a végeő szót annak az alapján mondjuk ki. E nagyobb terjedelmű sinológiai kérdést, amely amúgy is szétfeszítené mostani mondanivalóm kereteit, egy más alkalommal szándékozom megvizsgálni. A török yintü^jinjü kínai eredete számunkra korántsem kuriózumszerű érdekesség, mert ha a törökbe a kínaiból nem kerülhetett a VI. századnál korábban, mint ahogy nem kerülhetett, akkor világos, hogy a magyarban is csak ez után az időpont után jelenhetett meg török jövevényszóként. Nem vitás az sem, hogy ily körülmények között gyöngy szavunkkal nincs mit kereskednünk az ősi „ogur", „bolgár-török" szókincs körül sem.