Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

A török szókészlet története és török jövevényszavaink (Gyöngy) [MNy XL1I/1946/, 1-17.]

51 Ami a török szókészlet jövevényszavait illeti, természetszerűleg csak azokat illeti ez a meghatározás, amelyeket a török nyelv külön életében vett át valamely nyelvből. Ez az anyag igen nagy, és a török népvándorlás viszontagságainak minden nevezetesebb fázisát tükrözi. Mi volt e mozgalmas múlt részletes képe, miféle népekkel, nyelvekkel került a törökeég érintkezésbe ezalatt? Egyelőre bajos volna a kérdésre pontos feleletet adni. mert a török nyelv nyelvemlékekből ellenőrizhető több mint 1200 esztendeje is csak töredéke annak az időnek, amellyel számolnunk kell, nem is beszélve arról, hogy egész sor nyelv, amelynek emlékét őrzi a török, teljesen eltűnt. A ma megfogható anyagot egyelőre a következő nagycsoportokra oszthatjuk a jövevényszavakat átadó nyelvek genetikus összetartozása szerint. 1. Paleoázsiai. A) Mai maradványai közül szóba jöhet a kihalás útján levő jeniszei osztják, melynek egy évszázaddal ezelőtt még megvolt néhány rokona (arin, ászán stb.) ma már teljesen eltűnt. Ez a csoport régebben kétségtelenül jelentékeny szerepet játszott nemcsak a keleti Dél-Szibériában, de az ettől délre elterülő steppe-övezetben is, mint többek kőzött a hiung-nu saydaq 'csizma' ^ jeniszeji osztják eägdi 'ua.' egyezésből is következtethetjük. (Vö. LIGETI: NyK. LI, 202.) B) A mai ú. n. arktikus nyelvek régi szerepe egyelőre tisztázatlan kérdés, ée korai volna állást foglalni abban a vonatkozásban, vájjon az ide tartozó nyelveket, pl. a csukcsot. korjákot, kamcsadált, jukagírt beszélték-e nyugatabbra és délebbre fekvő vidékeken. C) Az eltűnt paleoázsiai nyelvnek több nagy csoportja lehetett. Ezek közül az egyikből való pl. mint jövevényszó a török layzln 'disznó', mely az orkhoni feliratokban jelenik meg előezör, az ó-török emlékekben még többször felbukkan, a közép-törökben azonban már ismeretlen. 2. Altaji. A) Mongol. A jövevényszavak kölcsönzéséhez ezükséges érintkezés jóval a nyelvemlékek kora előtt kezdődött, s a mai napig sem ért véget. Ma csak néhány területileg határos nyelvjárást kell számon tartanunk. A közép-török második felében (mongol kor!) igen nagy a mongol hatás, erősen érint több török nyelvjárás-csoportot, így a kipceakot, úzt.turkit (csagatáj). Az ó-török korban számolhatunk esetleg a kitajjal, de minden bizonnyal a iuan-fcuan-nal, másként ázsiai avarral; t. i. az utóbbi népnek az államszervezeti kötelékében élt a türk nép, mielőtt a VI. században nagy nomád birodalmát megalapította. Bizonyos török törzsek érintkezhettek a Kukunor-vidéki t'uyü-hun vagy 'a-za néppel is. Az ezeknél korábbi török-mongol érintkezéseket csak feltevések útján tudjuk megközelíteni.