Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Régibb török jövevényszavaink magyarázatához - (Ökör; ölyv) [MNy XXX1/1935/, 35-41.]

23 •gen deverbalie névezóképző i után -yan, -yen: tariyan 'szántóföld' < tari-; b) -ya, -ge deverbalie névezóképző i után -ya, -ye: dorgiya- 'visszhang' <: dorgi- 'lármázni'; c) -yal, -gel deverbalie névezóképző i után -yal, -yel: uriyal 'hívás' < : uri'hivni'; d) -yaeun, -getün deverbalie névezóképző i után -уавип, -yeeün: qoliyatun 'keverék' c.qoli- 'keverni'; e) -gira, -gire denominalis igeképző i előtt -yira, -yire: qatayira- 'megkeményedni'; f) -ya, -ge denominalis igeképző í után -ya, -ye: qubiya- 'szétosztani' < : qubi 'rész' | stb. A mongol eliy-e tehát régebbi *elige-b6\ keletkezett. Ez az *elige sajátosan mongolos alakot képvisel megőrzött szóvégi magánhangzójával, mely semmiképen sem lehet a magyar ölyv forrása. A mongol *elige-\e 1 szemben a magyar ölyv forrása, az *iläk vagy *iläg szabályos törökös alakváltozatot jelent a tővéghangzó lekopásával. Arra az ellenvetésre is könnyű felelnünk, hogy a mongol szó a „Systemzwang"-nak köszönheti szóvégi magánhangzóját. Ilyen jelenség ceakugyan nem ismeretlen a mongolban. így pl. az irod. mongol kilinta 'bűn' (újabb kiejtése: kilinte) régi ujgur jövevényszó, az ujgur qlllnt 'cselekedet' átvétele ('bűn' jelentésben is előfordul már az ujgurban is: BANG—GABAIN, TurfT. II, 4). A szóvégi -a sajátos mongol járulék (vö. VLADIMIBCOV, Mongolica I, 318), de ugyanakkor arról nevezetes, hogy csak idegen szavakhoz, átvételekhez járul. Anyag hiányában pedig aligha tudná valaki is megvilágítani a megfordított esetet, hogy t. i. mikép viselkedhettek az esetleg ó-csuvasba vagy bolgártörökbe került mongol szavak tővéghangzói.