Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Mongolos jövevényszavaink kérdése [NyK XLIX /1935/, 190-271.]

276 Si-lie szót is közöl, melyet forrásaimban nem találok, nyilván kinai tájszó és idegen jövevény. A szókezdő mássalhangzó pontosan úgy viselkedik, mint az előbbi Sürlaztn esetében: köztörök 8- és mongol í-sel szemben csuvas .<•-. 24. run vas sul a 'bal, balog'. A csuvas szó változatai: sulayaj, sula raj (PAASONIN, Csuv. SZÓjegvz. 125), sulayaj 'левий' (NIKOL'SKU 192). Csuvas jövevény a mordvin sulä j bal' (PAASONIN: JSFO

U

. XV, 2:53) és a cseremisz B. sola 'bal', Solayaj 'balog' | P. GIN. Sola, Solayaj 'balkéz' | KB. RAM. salaya j 'bal', baloldal, balra' (RÍBÍNIN: MSFOU. XLVIII, 211). Egyéb török előfordulások közt említenünk kell: csag. sofaq 'die Linkshand' (RADL. IV, 550) | os/.m. solaq 'ua.' (uo.) | kirg. solaqai 'ua.' (i. h. 551) | turki, tar. sofaqai 'ua.' (uo.) | tnrki solayai 'ua.' (uo.). Mindezen szavakat mongolos jellegűeknek tekintik sajátos képzésmódjak miatt, szemben a törökségben általában ismert és elterjedt sol 'bal' szóval. A mongol megfelelők a következők: irod. mong. soluyai, solayai, 'gauche (cöté, main); la gauche; á gauche, du cőté gauche; la main gauche, gaucher, gauchére' (Kow. II, 1401) | irod. oirat soloyoi ловий' (POZDN. 154) | khalkha solyoé 'ua.' (VLAD., Sravn. gr. 238) I burját salaqai, halgai 'link' (CABTKÉN, Burj. 133, 157); salagai, gxalaqaj 'левшм' (PODO. 148) | mongour sorcue 'gauche, qui est de travers' (

D

E S

MRDT—

M

OBTABRT 354) | ordosz sologh 'ua.' (uo.) | dahúr eologói 'bal' (IVANOVSKIJ 48, mongol jelzéssel). Mongol (burját) jövevény a tunguz salagai 'links' (CASTRÉN, Tung. 91). Ezzel végére is értünk a feltehető csuvas mongol egyeztetéseknek, melyek, mint láttuk, nemcsak szerény számukkal tűnnek fel, ' hanent egy két esetben bizonyos nehézségekkel is. A fenti egyeztetések közt azonban bizonyára akad olyan is, amely helytálló, és a csuvas szó közvetlenül vagy közvetve valóban mongol forrásból ered. Csak az a kérdés, hogy ilyen természetű szókincsbeli egyezés alapján beszélhetünk-e huzamosabb csuvas—mongol nyelvi együttélésről. Annak az eldöntéséhez, vájjon nem kell-e sajátosan megítélnünk a csuvas nyelv mongol elemeit, arra kell világos feleletet kapnunk: mint vagyunk a mongol jövevények kérdésével a többi török nyelvet illetőleg?