Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Mongolos jövevényszavaink kérdése [NyK XLIX /1935/, 190-271.]
272 ben is (vö. LIGETI : Toung Pao XXVII, 138; ugyanabban a szövegben, a nyomtatott Kanjurba kebelezett újabb kiadásban kijavították ezt az archaikus szót kelemüríi-re, vö. Mdo. XXIV. köt., 3: 314v°; a párizei Bibi. Nat. Fonds Mong. 84. jelz. kötetében). Az ujgur kälämäii1 már RADLOPF utána pedig mások is a mongol kelcmüréi-vel egyeztették. A két szó egymáshoz való viszonya teljesen világos, mert világos mindkét esetben a származtatás módja. A kelemürci u. i. ugyanúgy viszonylik a kele- 'beszélni' igéhez, mint a ködülmürcin 'travailleur' a ködill- 'travailler' alapszóhoz. Az ujgur kiilnmáíi viszont ugyanolyan származék mint a török tilmaéi 'interpréte',') a két szóban nemcsak a képző, ill. képző-bokor (-má-éi) azonos, hanem a tőszó jelentése is: kälä 'nyelv' - til 'ua.'. Igen érdekes idetartozó adatot találunk a t'o-pa nyelv kinai átírásos szórványemlékei közt is. A kínai források szerint ezen a nyelven k'i-wan-cen a. m. 'tolmács'. E szó megfejtésével többen foglalkoztak, legutóbb PBLLIOT (Journ. As. 1925 I, 255 jegyz.) próbálta meg visszaállítani eredeti alakjába e t'o-pa nyelvi glosszát. Kiindulópontul a kérdéses kínai írásjegyek ú. n. régi alakját vette: ebből a ' k'jat-mi' 1 im-tsien-bői * keimäriin, 'kälmärcin alakot követhatjuk a perzsa szót. Mindez azonban nem bizonyítja azt, hogy eredetileg nem lehetett itt c-; csak persze ahhoz fel kell tennünk, hogy a CC. mai alakjában másolat, s az eredetiben álló c- helyett a seriba tszókezdetet másolt tévedésből. Szinte elkerülhetetlen volna ehhez a feltevéshez folyamodnunk, ha nem perzsa adatról volna szó. Du C ANOE VIII, 126: torcimannus 'interpres' adatot összeveti az olasz torcimannoval. A torcimannus arab eredetű szó a közép-latinban. Arab eredetije, a terjumau különben igen elterjedt a legkülönbözőbb balkáni. keleteurópai, sőt nyugati nyelvekben is; vö. MIKLOBICH, Die türkischen Elemente: DWAW. XXXV, 175 s. v. terdzuman. ') A török tilmäci előfordul pl.: ujg. tilmäci 'Dolmetscher' (RAUL. III, 1390), továbbá F. W. K. MC LLER , Uigurica II, 19, 9 (tlmci) ; TÓBU HANEDA : Memoirs of the Research Department of the Toyo Bunko 6 (1932): 4, 6 (tilmäci). E szónak számos változata ismeretes a törökben és a törökből származó különböző nyelvi adatok közt. Leb. tilbäc, küer. tilbác, szag., kojb. tilbäs der Dolmetscher, Übersetzer' ( R ADL . III, 1389) I kacs. iilbäs (uo.) | csag tilmänc (i. h. 1390) | tel.. alt. tilmäc (uo.) I bar. tilmäc (uo.) I kirg. tilmäi (uo.) | tiim. tilmäc (i. h. 1334) | kar. T. tolmac (i. . 1205) I kar. L. tolmac (uo.) | oszm. dilmaj (i. h. 1770). Az itt leginkább előforduló -и«), máj, -mac, -mäc összetett képzőről I. D ENY, Gram. Turque 579—80 és ZAJACZKOWSKI , Suffiksy 94. A mélyhangú alakokban az i ~ o (u?) változat magyarázata az ú. n. Ablaut-szerű váltakozások körébe tartozik. A bolgár, horvát, < rósz, lengyel, cseh, oláh stb. kölcsönszavakról vö. MIKLOBICH, Die türkischen Elemente: DWAW. XXXV, 177. A besenyó tolmac-ró\: NÉMETH: MNy. XVIII, 5—6.
