Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Mongolos jövevényszavaink kérdése [NyK XLIX /1935/, 190-271.]

265 magánhangzó» mongol szókezdettel szemben mutatkozó eltérésnek magyarázatául hivatkozott a később általa kiadott Ibn Muhanná-féle arab-mongol szótár több mongol adatára, ahol a mai magánhangzó» szókezdetet h- előzi meg (P. MBLIORANSKIJ, Arab filolog o mongol'skom jazyke, St. Pbg. 1903). A XIII—XIV. sz.-ban valóban egész eor olyan szóban élt még a szókezdő /1-, amely ma magánhangzóval kezdődik, s csak az ú. n. archaikus nyelvjárásokban (dahúr. monguor, szancs'uan-t'uzsen, siringol stb.) őrzódött meg ill. falakban. (Vö. Рвшот, Les mots á h initiale aujourd'hui amuie dans le mongol des XIII et XIV

e

s siécles: Journ. As. 1925 I, 193—263 ) Ezt a XIII—XIV. sz.-i mongol szókezdő Л-t nemcsak az arab, hanem a kínai és tibeti Írásos mongol nyelvemlékek is jelölték (az ujgur írás azonban nem), eredetét illetőleg legtöbb esetben etimologikus, és a rokon nyelvek közül a mandzsuban f-, a goldiban p-, a tunguz nyelvjárásokban p- és Л-, y- a folytatása ennek a közös forrásul feltehető altaji alapnyelvi szókezdő *p-nek. Mongol szempontból azonban a MeLioRANSKij-féle magyarázatnak nehézségei vannak. Feltűnő pl., hogy a feltett *horongyo alak a mongolból nem mutatható ki, noha ilyen természetű anyagunk elég gazdagnak nevezhető (több mint száz szavunk van). Különben MBLIORANSKIJ is óvatos, 8 csak annyit kockáztat meg: „fel lehet tenni, hogy az orongyo nyelvjárási alakja horongyo-nak hangzott'; viszont végképen megtorpan az előtt a kérdés elótt, hogyan került a szlávba ez a tiszta mongol szó.') A felelet nem egyszerű és nem magától') A mongol hódítás korában számos mongol szó került törók közvetítés nélkül egyes szláv nyelvekbe, leginkább az oroszba (innen meg gyakran terjedt tovább más szláv nyelvekbe). Egy kivételesnek látszó esetet azonban itt is jelezhetünk. A XIII. sz.-i Mongolok Titkos Történetében előforduló balamut 'étourdi, inconsequent' szóval kapcsolatban Рвшот: T'ouug Pao XXVIII, 157 Kow. alapján rámutat arra, hogy a balamut ismeretes az oroszban és a lengyelben is. Erről az érdekes kis kérdésről igért jegyzetét sajnos még nem adta ki, annyit azonban már jelzett, hogy feltűnőnek tartja, hogv oly korán, török közvetítés nélkül szlávba kerülhetett ez a szó. Azt hisszük, hogy meglepő következtetéseket a balamut-tal kapcsolatban sem vonhatunk. Az orosz balamut 'Schwätzer, Kopfverdreher' | kisorosz balamut | lengyel bubimul I cseh balamut (szlávi oláh balamut 'Fasler, Schwätzer', T

IKTIN I. 148) és származékai: orosz balamulií 'trüben, verwirren, den Kopf verdrehen' I kisorosz halamutyty | cseh balamutiti | lengyel balamqcic. halamnric. továbbá orosz, tót stb. balamuta (szláv magyar balamutu 'haj. galiba, kellemetlenség', Zemplénből és Kassa vidékéről feljegyzett tájszó, vö. SZINNYBI, MTSz. I, 90) HRKNRKBR. EtWb. I, 40 szerint összetartozik az