Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Török jövevényszavaink és a vitás etimológiák kérdése (Torontayl, torontal) [Pais Emi. /1956/, 336-346.]
179 határozása Falco columbarius aesalon TUNST (VÖNÖCZKY SCHENK , i. m. 44). Mindez kifogástalanul egyezik a fentebb közölt török—mongol adatok vallomásával is. 3. Torontál egyike volt legkisebb középkori vármegyéinknek: északon Csanád és Temes, keleten és délen Keve vármegye, nyugaton a Tisza határolta. Nevét nem vártól, de főesperességtől vette, ami végső fokon személynévi eredetű lehetett. Torontál vármegye (éppúgy a főesperességé) nem régibb a XIV. sz.-nál. A vármegye már Mátyás alatt függő viszonyba került a szomszédos Temes vármegyével. (MILLEKER BÓDOG, Délmagyarország középkori földrajza. Temesvár. 1915. 5.) A megcsorbított önállóságú megye hamar török hódoltság alá jutott. „Két évszázadon keresztül, senki' ajka nem említé a' »Torontál« nevet, 's igy emléke is kihalt az emberek közül" (BÁRÁNY i. m. 47). Érthető, ha később, főleg a Délvidék felszabadítása után hosszú ideig a legnagyobb zűrzavar uralkodott a vármegye területi meghatározása körül (PESTI FRIGYES, AZ eltűnt régi vármegyék. Bp., 1880. I, 34 — 6). Mindenekelőtt az a kérdés, vajon összetartozik-e a Torontál tulajdonnév XIV—XV. századi, azóta kihalt köznevünkkel. A XIV. századi adatok fényében a tulajdonnév megfejtésére javasolt német és szláv etimológiák egyike sem fogadható el. Ha pedig török eredetet teszünk fel, nem lehet kétséges, hogy a tulajdonnév is csak Torontály-nsk hangozhatott eredetileg; a Torontál ez esetben nem az élő hagyomány, hanem pusztán egy félreértett, hibás könyvolvasat felele ven itése. Ha ezt viszont megengedjük, fel kell tennünk azt is, hogy a tulajdonnév magyar köznévi eredetű. Bajosan képzelhető el ugyanis, hogy a végeredményben kétszer — közszónak és tulajdonnévnek — átvett török turumlai szóvége mindkét esetben, egymástól függetlenül, azonos rendhagyó hangtani fejlődéshez vezetett volna. De erről alább. 4. Tulajdonképpen mondvacsinált nehézség. Alapja az, hogy a mongol szó kínai értelmezése a ХГП— XIV. századi beszélt nyelv szókészletéhez tartozik. és nincs kellően igazolva a klasszikus nyelvből. A kérdést másutt részletesen tárgyalom, itt csak annyit, hogy a szó jelentése ennek ellenére is világos: 'apró madarakra vadászó kis sólyom-fajta'. 1 A török-perzsa turu?ntai-)nl kapcsolatban hadd iktassam még ide A. BOYER—M. PLANIOL (Traité de fauconnerie et autourserie. Paris. 1948. 156) megjegyzését. Az utóbbi szerző madarunkat „émerillon d'Europe"-nek nevezi, madártanilag a Falco columbarius acsalon-neA azonosítja, és hozzáfűzi, hogy angolul merlin, perzsául turumtäi a neve. 5. A szó első és második o-ja kétségtelenül magyar fejlemény korábbi u-ból, mint ez a legrégibb magyar előfordulások alapján eleve feltehető. Hasonló fejlődést mutatnak ugyan egyes kipcsak török nyelvek is (baskír, kazáni tatár stb.). ez azonban igen kései jelenség. Éppen ezért, megvallom, nehezen értem a román Torontái adatot. (Valóban Moldvába lokalizálható ez az adat ?) 1 A mong. turumlai szót a Mongolok Titkos Története egy szólásban őrizte meg: „IIa a torontálv űzte kis madár u bokorba menekül, az megvődi őt". Ugyané szólást a kipcsak *lnae szájába adja a Y ü a n й i 128. fej. 14a, aki így válaszol Dzsingisz kánnak, mikor az a kipesakokboz menekült merkit Qodu-t kiköveteli.
