Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Török jövevényszavaink és a vitás etimológiák kérdése (Torontayl, torontal) [Pais Emi. /1956/, 336-346.]
178 26). Az ly értékben használt yl fii) helyesírásunk történetében korántsem ismeretlen. Most figyelmen kívül hagyhatjuk az 1193-i oklevél il = ly helyesírását (MIKOS: MNy. XXXI, 302, 304). Nagyobb figyelmet érdemebek: 1209: Sumbulhexl, 1217/1324: Cheturtukheil, 1291: Beyl (KNIKZSA: MNy. XXIV, 326; MIKOS: MNy. XXXI, 304; KNIKZSA, Helyesírásunk 50). Az yl helyesírás legbővebb példatárát jelenleg a BesztSzj.-nél több mint száz évvel fiatalabb CzechK. nyújtja: ,,feylwl newezőth" (5), tó key led (19), » °У 1 YGF ) N FOK" ( 2 8). >e z wylagy bynnek meg haylalc, thenekód eylek" (35), „oylannak yelőneel" (38), „oyl dyczeretós" (40), „Oh meyl mezetelen" (43), zolgaylalak (45), „0 meyl kegySl'fegben latlak" (uo.), „Pyros oyl mynth mafth nylth rofa" (47), „mert mezeetelen te zent meyled" (49), „Meyl az zerelm ky tegód meg győze. meyl az zerelm ky ygy győttre" (50), „hogy en zywem meg zepwylón" (51), „ez wylagnak en meg haylak" (52), „zywem eylón zerelmedben" (53), „zenth zyw meyl zeep te nylafod" (uo.), „Oh meyl edős ez zenth yllath" (56), „ha zolgaylonk nekőd ezeert" (58), „nem len fohol oyl yo athya" (59), „en zerethőm hozzam hayoyl. meg wygaztayl ees neköm zoyV' (61), „de ky latoth oyl zerelmeth" (62), „0 meyl haznos vrwoffag" (uo.), „Te zenth weeród en ream hwylon' (63), „0 meyl nagy wolt the zerelmed" (64), „ces fepeyl ennekóm" (101). A CzechK. yl jelölését jelezte KNIEZSA, Helyesírásunk 133 (példaként idézte a meyl, oyl, hwylon és hayoyl szavakat, uo. J11. jegyz.), egyben rámutatott arra is, hogy ugyanott, ugyanabban a hangértékben az ly jelölés az általánosabb. Hozzáfűzhetjük ehhez, hogy az yl írásmód inkább csak a kódex elején fordul elő, a leggyakrabban Szent Bernald doktor imádságában (43 — 67), utána csak egyszer (101), azután az utolsó lapig (196) egyetlen egyszer sem. Nem lehetetlen, hogy az yl annak a korábbi, elveszett kéziratnak a helyesírási sajátságai közé tartozott, amelyről a CzechK.-t vagy annak kérdéses részeit másolták. Ez annyit jelentene, hogy a kódes yl = ly helyesírása az 1513. évnél — talán lényegesen — korábbi időre volna teendő. A BesztSzj. yl jelöléséről a mainál pontosabb képet csak ama kutatások alapján alkothatunk magunknak, amelyek majd tisztázzák e szójegyzékünk közvetlen és közvetett forrásainak, azok helyesírásának még függőben levő kérdéseit. 2. Az iftixdio és ifinilio romlott alakok; GOMBOCZ nem tudott mit kezdeni velük, annyit azonban megállapított, hogy eredetileg valamilyen ragadozó madarat kellett jelentenie a kétféleképpen torzított szónak. VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB (Magyar solymászmadárnevek. Bp., 1942. П, 46) SZALAY BÉLÁnak — levélbeli közlésére hivatkozva — Smerilio alakját fogadja el javításként. Magam két szójegyzékünk torzított latin szavát inkább *iJmerlio-r& emendálnám (ifmerilxo-n. paleográfiai okokból nem gondolnék). GÁLDI LÁSZLÓ (Contributions á l'étude des lexiques latins-hongrois du moyen âge. Bp.. 1937. és MNy. XLVI, 28—36) rámutatott arra, hogy középkori szó jegyzékeink latinsága korántsem nevezhető klasszikusnak; ellenkezőleg, ezt a szókészletet erősen jellemzik az „alacsony" latinság neo-latin, német stb. szavakból képzett újabb elemei. Ezek közé az elemek közé tartozik nézetem szerint az *xlmerlio is. Most csak annyit jegyeznék meg, hogy a javasolt *ifmerlio etimológiailag azonos a fr. émerxllon, ol. emeriglio, bajor-osztrák Schmerlin stb. szavakkal. Pontos jelentését ismerjük; magyar neve ma kis sólyom, madártani meg-
