Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Orsó szavunk török háttere [MNy LXVI/1970/, 412-421.]
168 Mai előfordulásai: oszmán-török ağırşak 'disk; anything round and swollen: bobbin', ağırsak 'ua.' ( HONY 5), ayirSaq 1. 'Kugel, Ball, ein rundes Ende, Knauf, Knoten', igi ayirSayi 'Spule', ladir ayirSayi 'der Knopf des Zeltes', däyirmän ayirSayi 'Mühlstein', diz ayirSayi 'Kniescheibe', domuz ayirSayi 'Saufenchel, Rossfenehel'; 2. 'Griff des Blasebalges, des Ruders'; 3. 'Knospe, Drüse, Gesehwulst' (RADL. I, 162); oszmán-török nyj. ahırşak 'ağırşak' (Söz Derleme Dergisi I, 79), aıjşak (I, 77), avşak (1, 131), arsak (I, 116), aşak (I, 121). Jövevényszó az oszmán-törökből: szerb-horvát ágrSak 'kolutié, obiéno od kost i ili od roga, koji se natakne na gornji dio vretena radi boljeg zamaha pri predcnju; karika, rendesen csontból vagy szaruból, amely az orsó felső végén foglal helyet, hogv a forgásnak nagyobb lendületet adjon' ( ABDULLA SKALJIÓ, Turcizmi u srpskohrvatskom jeziku. Sarajevo, 196(1. 73); sárga ujgur arci'/ 'грузильце уверетена для кучения ниток; nehezék az orsón a fonál sodrására' (MALOV, Jaz. ielt. ujg. 17). A -Saq, -Siq, -Suq képző funkciója szemmel láthatóan uzonos a -laq, -liq, -íuq funkciójával; vö.: BROCKELMANN , Osttürkisehe Grammatik 139 (§ 96); DENY , Grammaire, 597, 844. 12. RÄSÄNEN (EtWb. 8) az ayircaq 'Spindelspule' szót az ayi'r 'schwer, gewichtig, stark, schwerfällig: würdevoll; etc.' származékának tekinti; eredeti jelentése ezek szerint 'nehezék' volna. E magyarázat megnyerő, és bizonyos mameluk-kipcsak szótárakban csakugyan hasonló értelmezés nyomaira bukkanhatunk. AM korábbi források ezt a magyarázatot nemigen támogatják. ígv Kâsyarî szerint az ayurSaq jelentése nem 'orsó-nehezék', hanem '(az ore«')) kerek része, korong, karika', pontosabban — az arab értelmezés alapján 'bout arroudi et eonique au bas du fuseau' (ez az értelmezés kitűnően illik a rovásíráson orsó-karikára is). Valamelyest szokatlan az is, hogv az alapszó. ayur (inkább ay'ir1 várnánk), melléknév; sokkal inkább főnevet, de talán még inkább igét várnánk helyette. Ez idő szerint azonban a törökből 'forgat: csavar, fon' jelentésben egy ayir- ige éppúgy nem mutatható ki, mint ahogy nem mutatható ki egy ugyanilyen jelentésű ur- ige sem. De más meglepő jelenséget is megfigyelhetünk. Amelyik török nyelvben az nyirlaq (ayirSaq) ayirlxuj (ayirSuq) 'orsó-karika' megvan, ott hiányzik az urcuq (urliq) 'orsó'. Egy kivétel mintha mégis volna: a kipcsak nyelvekben mind a két szó megtalálható. De ez a kivétel is látszólagos; tudniillik az ayircaq, axrurluq csak a régi nyelvben, a mameluk-kipcsakban jelentkezik, az urluq alak pedig kizárólag a mai, élő kipcsak nyelvekben bukkan fel. Mindezek alapján felettébb csábító volna egy *ayurluq > * urluq fejlődést feltenni. A feltevésnek komoly jelentéstani nehézsége nincs: 'pergő, fonó eszköz' jelentheti csak az 'orsókariká'-t ('orsógombot'-t), de jelentheti az egész orsót pálcástul, karikástul is. Hangtani magyarázata azonban kevésbé megnyugtató, minthogy a kérdéses kipcsak nyelvekben az ay- megfelelője diftongus vagy hosszú magánhangzó. Egyöntetűen jelentkező másodlagos rövid и nehezen érthető még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy egy családjától elszakadt, elszigetelt származékszóval van dolgunk, amely nem követi az általános fejlődés megszokott normáit. Épj>en ezért nia bajos megmondani, mi lehetett a magyar szó török forrása, * urluq vagv *ayirlaq? Egv VIII —IX. századi *urluq - mai ismereteink szerint — nehezen illeszthető bele a török szó történetébe, éppen korai
