Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Orsó szavunk török háttere [MNy LXVI/1970/, 412-421.]

162 tartalmaz, a tárgy megnevezését. Vö. KAI DONNER — MARTTI RÄSÄNEN

, Zwei neue türkische Runeninschriften: JSFOu. XLV, 2: 1—7. (Érdekes, hogy az egyik osztrák területen kiásott avar eírból előkerült orsókarikán szintén néhány tamgaszcrű rovásjegy látható; az anyag eddig kiadatlan, az írás megfejtet len.) A recens török néprajzi anyag sajnos nehezen férhető hozzá, egy érdekes feldolgozása azonban máris figyelmet érdemel: TEVFIK EŞBERK

, Türkiyede köylü el sanatlarının nahiyeti ve ehemmiyeti. Ankara, 1939. (vö. pl. a 4. ábrát). Milyen lehetett az az orsó-típus, amelynek megjelölésére a honfoglalás előtti magyar nép török elnevezéshez folyamodott? 3. A magyar szó legfontosabb török megfelelői a következők. Az adatok zöme mai kipcsak nyelvekből származik: nogaj uriik 'uepeгено (ручное): orsó (kézi)' (BASKAKOV, NRS 383); kumük urcuk 'Spindel' (NÉMETH: KSZ. XII. 152); uríuq (BAMMATOV, RKmkS. 75); balkár urcuq (urcux, itrcity) 'ua.' (

PRÖHLE

: KSz. XV, 265); karaesáj uríuq 'ua.' (PRÖHLE: KSz X, 142: SUJUNÓEV-URUSBIEV, RKBS 61): kazáni tatár ürínq. úrfiq 'веретено; orsó' (BUDAOOV, SSTtN. 123), orfok 'Spindel, Getrieb in der Mühle' (BÁLINT G., Kaz. tat. nyelvt II, 28). orcik 'веретено; шпиндель; orsó; cséve, spulni' (TRS. 413), erioq 'die Spindel' (RADL. I, 1322); miser өг(өк 'ua.' (

PAASONEN

: JSFOu. XIX, 2 : 22); miser өгбөк : өг4ек 'Spindel' (KECSKEMÉTI: JSFOu. LVI, 3, 33), karataj Згбэк (uo.): baskír эгвәк, orsók (PRÖHLE: KSz. V, 245), orsoq 'ua.' (BRS. 417); toboli tatár нггЛк 'веретено; orsó' (GIOANOV, SRT. 46); tura urcuq 'die Spindel' (

RADL. I, 1672); kirgiz uróuk, oriuic 'orsó' (ALMÁSSY: KSz. II, 114; nyilván nyelvjárási adatok, a kirgiz nyelv mai szótáraiból hiányzik a szó); kazak uriuq 'die Spindel' (RADL. I, 1672), űrtiq 'веретено; orsó' (SAÜRANBAEV, RKzkS. 68), 1. 'spindle'; 2. 'shin-bone' (SHNITNIKOV, KED. 290); özbeguróuq 'веретено; orsó' (RKSETOV, KrURS. 106; BOROVKOV, URS. 481); özbeg nyj. oriuq, oriSq 'ua.' (saját feljegyzésem; az adat egy kipcsak nyelvjárásból, a kongrátból származik). Ugyanakkor nem kis meglepetéssel azt kell látnunk, hogy a szó a török régiségből nem mutatható ki. Hiánya a türk és az ujgur emlékeken tematikai meggondolásokkal még magyarázható volna, bár tárgyi okokat lehetetlen mögötte keresni, amint azt a rovásírásos orsókarikák is igazolják. De hogy KâSyarl is néma, mikor az uréuq-ot keressük benne, ennek alig lehet puszta véletlen az oka. Éppen ezért látszólag „szabálytalan" a csagatáj uríuq 'die Spindel' (VÁMBÉRY, ĞagSprachst. 220 és RADL. I, 1672). De csak látszólag. A csagatáj nyelv gazdag szótári irodalmában ugyanis hasztalanul keressük e szót. RADLOFF adata természetesen VÁMBÉRYból való, VÁMBÉRY pedig valamilyen csagatájnak minősített régibb özbeg szövegből vehette. A csagatáj adat tehát, ha nem is a BuDENZtól VÁMBÉRY szemére vetett „török nyelvújítás" terméke, de csagatáj szóanyagába való beemelése nem egészen független attól, hogy szeme előtt lebegett a hozzá annyira hasonlító magyar orsó. Nem illenek a képbe a következő oszmán-török nyelvjárási alakok sem: orcuk 'ip bükmeğe yarar ucu ağırşaktı ig; fonál fonására szolgáló, végén korongos orsó' (Mardar ,,

Bafra"; Gerze, Sinop)' (Söz Derleme Dergisi III, 1093). orucuk 'ua.' (i. m. III, 1094). Rendhagyó a szó, mert a tulajdonképpeni oszmán-törökben (a régiben és a maiban) hiányzik, de első szótagbeli o magánhangzója is nem-oguz típusú nyelvjárási sajátságok felé mutat.