Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Orsó szavunk török háttere [MNy LXVI/1970/, 412-421.]
161 fonalat tekerik föl más-másképpen az egyiken ıs, a másikon is. A közönséges guzsalyhoz fából faragott vagy esztergályozott orsó tartozik. Ennek a hegyére kötik rá a kendéi-csomóból, a gugyelából kihúzott s több szálból összesodort kezdőfonalat. A szár végén fából vagy alabástromból, esetleg ólomból öntött cifra karika, a pereszlen szolgál a sodrás megkönnyítésére." Az orsó köznyelvi jelentése az ÉrtSz. V, 417 szerint ez: „(Háziiparban) a fonáshoz használt 15 20 cm hosszú, fölül hegyes, alul kis koronggal ellátott, pálca alakú eszköz; az ujjak közt gyorsan pergetve a kender, a len, a gyapjú szálait fonallá sodorják vele, s a fonalat ideiglenesen föltekerik rá." A hazai orsó néprajzi monográfiája még várat magára; — azonban addig is hasznos tájékoztatást nyújt SZOLNOKY LAJOS, Az Országos Néprajzi Múzeum guzsalygyűjteménye I. 1951. Meg kell jegyeznünk, hogy az orsó bizonyos formái nem függőleges, hanem vízszintes irányban működnek, sőt nem kézzel, de lábbal pörgetik őket. Az orsó alsó végén az orsókarika helyett кщюн (olykor kettős kúpos) gomb is betöltheti a forgást elősegítő nehezék szerej>ét. Az orsókarika(-gomb) általában vendég-nehezék, amelyet utólag illosztenek az orsópálcára; népi használatban az orsónchezék funkcióját alma vagy krumpli is elvégezheti, ezeket aztán eltávolítják, mihelyst elegendő súlyú fonál sodródik a pálcára. A kúp alakú orsógombot a pálcával együtt olvkor egv darab fából faragják ki. А/. orsókarikát vagy -gombot ősi korokban készíthették kőből (vörös, barna vagy szürke színben kiégetett) agyagból, fémből, fából, sőt kőszénből is; ma leginkább zsírkőből, ólomból vagy fából állítják elő. Az orsókarikának és orsógombnak a neolitkor óta vannak emlékei, a bronzkori orsókarikák különösen díszesek. Nagymennyiségű emlékük ismeretes Európából, Ázsiából és Észak-Afrikából. Vö. M. ÉBERT, Reallexikon der Vorgeschichte XIII (Berlin, 1929.), 2(58; Сн. SINGER-E. J. HOLMYARD-A. R. HALL , A History of Technology I. (Oxford, 1958.), 433; Н. FR. ROSENFELD, Wort- und Sachstudien. Berlin, 1958. (vö. HOFFMANN TAMÁS: Ethnographia I960: 636). De hogy messzire ne kalandozzunk az orsó történetében, elégedjünk meg azzal, hogv a hazai földből szép számmal kerültek elő szkíta, szarmata és germán orsókarikák. Különös figyelmünkre tarthatnak számot az avar női sírokból előkerült orsókarikák; ezeknek két változatuk van: karika és kettős kúpos gomb. VÖ.: GY. LÁSZLÓ, Études sur l'histoire de la société dee Avars (Bp., 1955.), 72; I. KovRio, Das Awarenzoitlichc Grabfeld von Alatt van (ArehHung. NS XL, Budapest, 1963.), 12 (Gr. 23); stb. Honfoglaláskori magyar sírokban az orsókarika — úgy látszik — felettébb ritka; LÁSZLÓ GYULA e tekintetben különösen szkeptikus. Ugyancsak az ő véleménye szerint Árpád-kori temetőink női sírmellékletei közt viszont már inkább találkozunk vele: legfeljebb [»ontosabb etnikai meghatározásuk körül merülnek fel problémák. A kevéssé ismert török lelet-anyagból itt csak az egyik csoportra hívnám fel a figyelmet. A Bajkál-vidéken, a Kurumcsinszki-körzetben az ásatások során egy csomó kőszénből készített orsókarika került elő; az egyik Utujelga, a másik Kunta közelében került napvilágra, ezek közül kettő türk rovásírásos feliratot tartalmaz. Az Utu-jelga-i, hosszabb felirat egv szó kivételével a megfejtésnek eddig ellenállt: a másik, a Kunta-i mindössze két szót
