Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Börtü és világosan török eredetű szavaink [MNy LXXIII/1977/, 146-154.]

157 a filigrán díszű ctvö6tárgyakon a fémhuzalt ékesítik. A börtűs filigrán a magyar gótikus ötvösség kedvelt és sajátos díszítőmódja" (Művészettörténeti ABC 65). Még pontosabban: „apró fém- (arany v. aranyozott ezüst) gömböoekék, amelyeket a filigrán hálóval borított ötvöstárgvakon a filigránszálak találkozási pontjaira forrasztottak. A közép- és reneszánsz kori magyar ötvösség gyakran alkalmazta (budaujlaki kehely stb.)" (ZÁDOR ANNA—GENTHON ISTVÁN, Művészeti Lexikon I, 293). Ugyanilyen tágabb értelemben használja a szót pl. KOVÁCS ÉVA (Árpád-kori ötvösség. Bp„ 1974. 41), ski a granuláció magyará zatéul megjegyzi, hogy az „régies magyar kifejezéssel börtü" (nála a börtü szó mindkét magánhangzója rövid). Az ezüstműves ötvösök — akiket megkérdeztem — a kisebb ékszerek díszítésére ma is használják az ezüstgömböcekéket, a nélkül azonban, hogy azokat börítí-knek neveznék.