Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Orsó szavunk török háttere [MNy LXVI/1970/, 412-421.]

Orsó szavunk török háttere 1. Az orsó török eredetére már VAMBÉBY (MEr. 303, 622 és MBöles. 193) rámutatott; ugyancsak ő volt az első, aki az orw-nak keruler és tiló szavainkkal való tárgyi összefüggésére felhívta a figyelmet. A török etimológiának máig változatlanul megmaradt a hitele; mindössze annyi történt, hogy a török megfelelők számát gyarapították, és a kender meg a tiló mellé felsorakoztatták a csalán-t és a csepü-t is (vö.: GOMBOCZ, BTLW. 110, 190 és NvtudÉrt. 24. sz. 20; BARCZI, Szók.

2 77 és MNyÉletr. 46).

1 A magyar szóról nem sok újat mondhatunk, most csak annyit jegyeznék meg róla, hogy legrégibb előfordulása: 1405 k.: „fufü orfo" (SchlSzj. 2102.). Figyelmet érdemel még: 1527: oorfoot (ÉrdyK. 414). Ez utóbbi adat első szótagban található betűkettőzéssel jelölt hosszúsága (SUHAJDA: NVK. XXXI, 224 és KNIEZSA, HírTört. 138) ugyanis a hasonulásos nyúlások e korból ránk maradt nem nagv számú példáinak egyikét képviselheti; a nyúlásban persze a rákövetkező r-nek is lehet szerepe (BARCZI, Htört.

2 67, 155 — 6). Elvileg persze az sem lehetetlen, hogy az orsó szókezdő hosszú magánhangzója etimologikus eredetű; gyakorlatilag ennek egyelőre — nem nagy a valószínűsége. Tárgyi okokból megemlíteném még: 1643: „Fonalat vonszanac akar újon forgó orsóval akar a keréken forgó rockával" (Com: Jan. 97: NySz. III, 1448). A török megfelelők újból való napirendre kerítése ezzel szemben több érdekes megfigyelést tesz lehetővé. 2. Előbb azonban talán nem árt néhány tárgyi megjegyzést emlékezetünkbe idézni az orsóval kapcsolatban: milyen az alakja, mi a funkciója, hogyan illeszkedik a népi fonó eszközök szerkezetébe ? BÁTKY ZSIGMOND (A magyarság néprajza I, 362) lakonikus rövidséggel a következőképpen foglalja össze a legfőbb tudnivalókat a népi fonás eszközeiről: „A fonás szerszáma egyszerű vagy kerekes guzsaly, más nevén fonókerók, rokka, pergő. Lényeges különbség a kettő között nincs, csupán а megfont 1 Jelmagyarázat a melléklethoz: a Türk rováeírésoe orsókarika b Orsókarikák a halimbai avar temetőből e Orsógombok az alattváni avar temetőből d Orsógomb IX—X. sz.-i településről (Doboz-Hajdúirtás) e Orsókarikák és gomb XI—XIII. sz.-i településről (Tiszalök—Rázom) / Orsó. Szuhahuta (Nógrád m.) g Orsó. Üllő (Pest m.) Ii Orsó. Felsőtarja (Háromszék ni.) » Orsónohezék. Bolgártelke (Kolozs m.) j Fonás. Csehország, XII. sz. (Welislaw biblia) k Fonás. Svédország, 1555 (Olaus Magnus ábrája). Az ábrák kiválogatásában és lefényképeztetésében a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályának vezetője, KOVRIO IOONA (b—e) és a Néprajzi Múzeum igazgatója. SZOI.NOKY LAJOS (f— k) \ oltak segítségemre. Fáradozásukat E helyen is nagyon köszönöm.