Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Börtü és világosan török eredetű szavaink [MNy LXXIII/1977/, 146-154.]

155 A NySz. minden adata Kecskeméti Ötvöskönyvének BALLAGI-féle kiadásából való. (Az EtSz. I, 528 tévesen hivatkozik a szintén BALLAGHÓI kiadott „ötves mesterségről való vetélkedésére, amely a PhilKözl. VIII, 1884, 45 — 56. lapjain jelent meg. Ez 1716-ból való, és szerzője ismeretlen; verses mű.) A NySz. (313) adatai ezek: Börtü, bertil: ,,Az birsalmamagoí ha megásztatod tiszta vizben, igen jó az zománczot vele felraknvi, de kiváíképpen bórtús műhöz bórtút vélle raknyi" (Kecsk: ÖtvM. 299); „Kolosvári Nagy Sámuel az szép lágyan törött zómánczot birsalma magos vizzel rakta fel, börtünek, akár tűrkest, akar fejért, akar feketét és egyebet is jó vélle fölraknvi" (320). Börtüji. „Bórtűs műhöz való póris" (Kecsk. ÖtvM. 313. 299); „Végeztük, hogy az bertóe gomb(ot) egy aránvúvan csinállvuk" (340). A NySz.-ban közölt adatok hitelessége sajnos nem kifogástalan. Vannak benne ugyanis olyanok, amelyek BALLAGI saját jegyzeteiből származnak, vagy az ott idézett egyéb forrásokból. így pl. a börtile címszó második példája (Végeztük stb.) nem Kecskeméti művéből való, hanem egy rimaszombati céhjegyzőkönvvből, és dátuma 1665. BALLAGI különben a NySz. ellen indított kritikai hadjáratában külön kis fejezetet szentelt Kecskeméti W. Péter Ötvöskönvvének (BALLAGI ALADÁR, Régi magyar nyelvünk és a Nyelvtörténeti Szótár I, 2, Bp„ 1911. 467 — 76). Itt foglalkozik a 6ör«í-vel is (469— 70). Az itt olvasható szemrehányások zuhatagából csak azt emelném ki, hogy BALLAGI számon kéri SZARVAS GÁBORtól, miért olvas bórtű-1, amikor az ő íróasztalfiókjába zárt Kecskeméti-kéziratba nem volt módja betekinteni. Erre valóban nehéz megnyugtató választ kapni. Azonban nem sokkal biztatóbb az sem, amit saját bórtű írásmódjáról mond: „kiadásomban. . . a történészeknél elfogadott mód szerint, a XVII. századnak nem az írásmódja, hanem csak kiejtése van feltüntetve" (469). Ezek után világos, hogy indokolt volna Kecskeméti szójegyzékének új, betűhív kiadására gondolni. Itt említjük meg egy, a Kecskeméti Ötvösköny vével tartalmilag rokon kódexnek az adatát. A kódex Kolozsvári Czementes János (Johannes Cemmentarius) cementes (aranyfinomító) műve, amelynek lb lapján idegen, XVI. századi írással ez olvasható: „Az borton ee rakas mwhpz, kinek virágát szikból csinaliak, ahoz való porist igv csinaly: vegy egettet borkovet, ky fekete, 2 parst es koz soot 1 parst es egy keucs tizta poris es tord ozue es ]>orisali zarazon. . ." (HERZKELDER A

RMAND DEZSŐ, Kolozsvári Czementes János könyve: MKsz. Üjf. IV, 1896. 280, 1. jegyz.; ZOLNAI GYULA, Jegyzetek Czementes János könyvéhez: i. m. 374.) A kódex bortoe adatára már utal az EtSz. is. Végül szólnunk kell a MTSz. adatáról (mely körül — mint láttuk — némely félreértések estek) s annak forrásáról. A megadott helyen (Nvr. XV, 48) FRECSKAY JÁNOS „Mesterszók" című cikke bevezetőjéből megtudjuk, hogy 1857-ben BUGÁT PÁL felhívást intézett a Magyar Néplap 20. számában a mesteremberekhez, hogy közöljék lapjában mesterműszavaikat. FRECSKAY tulajdonképpen ezt az anyagot közli újra. Közülük az utolsó csoport néhány ötvösműszót tartalmaz beküldője nevének említése nélkül. Nos a közlés forrósa megtalálható BALLAGI ALADÁR említett szójegyzékében, ilyképpen: ,,Szentpéterynél: »Korner» (magyarul) = Bertók; kiesebb s nagyobb golyóbis formájú darabokba öszve futott ezüstapprólék (sic)". Szentpéteri (Szentpétervnek is írják) jelentős ötvös mester, 1811-ben került a pesti ötvös céh tagjai közé, és 1862-ben halt meg. BALLAGI ALADÁR (Régi