Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Börtü és világosan török eredetű szavaink [MNy LXXIII/1977/, 146-154.]

153 Az idézett adatok közt akad nem is egy olyan, amikor valamely fogalmat az orosz nyelv egyetlen szóval fejez ki, de a törökben hiányzik az egyszavas megfelelő, helyette kénytelen körülíráshoz folyamodni és az orosz ezót török kifejezéssel helyettesíteni. Ilyenek: жемчужина 'gyöngyszem' (olykor жемчужное зерно), зерно 'mag; szem, szemcse; gabona', песчинка 'homokszem', снежинка 'hópihe', гороишнка 'borsószem', бусина 'üveggyöngy(szem)'. Magától értetődik, hogy ezekből a különben turkológusok számára is igen értékes szótárakból kibányászott török nyelvi anyag művelődéstörténeti értékesítése különös gondosságot igényel. Turkológiai ismeretek nélkül is világos, hrgy aki a fenti kifejezésekből elvont bürtük, ttiyir, dan, dane stb. szavakat ötvös műszavaknak próbálja magyarázni, úgy jár el, mint aki a gyöngyszem, aranyszemcse, ezüstgcmböcs szavak 'szem', 'ezemcse', 'gömböcs' elemeit ötvös műszavaknak próbálná magyarázni a magyarban. 9. A korábbi felfogás szerint а börtü török etimológiájának az útjában két, alternatív jelentéstani nehézség állott. Mándoky buzgalmában mind a kettőt el akarta takarítani az útból, holott untig elegendő lett volna, ha közülük az egyikkel — kifogástalan tények birtokéban — leszámol. Fiatalosan lelkes és heves cikke azonban jelen formájában is hasznos. Szándéka ellenére világosan bebizonyította, hogv azok a jelentéstani nehézségek, amelyekről elsőként GOMBOCZ ZOLTÁN, majd az ő nyomdokain a TESz. szólt, lényegesen mélyebbek, mint azt eddig gondoltuk. Mándoky cikkének van azonban fontos pozitív eredménye is: a török bürtük szónak ez idő szerint ez a legteljesebb összeállítása, jó a török szó javasolt etimológiája is. Végső soron azt is meg kell mondanom, hogy sikertelen bizonyítási kísérlete ellenére sem vetném el börtü szavunk török eredetének a lehetőségét. Félreértés tehát ne essék, meg vagyok róla győződve, hogv Mándoky Kongur István eredményesen fogja folytatni elődeinek török szófejtői tevékenységét, talán kissé ezerénvebb hangvétellel, igényesebb, lényegretörő kritikával, és valóra fogja váltani azokat a reményeket, melyeket további sikeres munkájához fűzünk. A TESz. etimológiáiban akad igazítanivaló, a kiigazításokhoz sokak közös erőfeszítésére van szükség. Nem kételkedem benne, hogy a TESz. nyolcadik kiadása a mainál jóval tökéletesebb lesz; az olyan jó szótárak ugyanis, mint ez, sok kiadást érnek meg. II. 1. A börftí-problémát — úgy látszik — ez idő szerint a török helyett magyar oldalról ajánlatos megközelíteni. Mindenekelőtt érdemes a nyelvi előfordulásokat újra szemügyre venni. Szavunk legrégibb előfordulása a XVI. századból való. Kései ez a dátum, ha a szóhoz a honfoglalás előtti időkből közeledünk, de szerencsés ez az időpont abból a szempontból, hogy a szóról most már nemcsak nyelvemléki, de tárgyi feljegyzések is fennmaradhattak. HADROVICS LÁSZLÓ „Jövevényszó-vizsgálatok" (NytudÉrt. 50. sz. Bp., 1965.) és „Szavak és szólások" (NytudÉrt. 88. sz. Bp„ 1975.) című műveiben igen eredményesen alkalmazta a szófejtésnek azt a módszerét, amely nem