Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Börtü és világosan török eredetű szavaink [MNy LXXIII/1977/, 146-154.]

Börtü és világosan török eredetfi szavaink I. 1. Turkológiánk régi, nemes hagyományai közé tartozik, hogy művelői erejük ée idejük egy részét népünk és nyelvünk török kapcsolatai tisztázásának szentelik. Nyelvi vonatkozásban — BUDKNZ időtálló megállapítása óta — ez elsősorban szókészletünk török elemeinek a kutatását jelenti. örvendetes dolog látnunk, hogy ezt a jó hagyományt fiatal turkológus nemzedékünk folytatni kívánja, az eddig megjelent ilyen tárgyú munkák — elsősorban VASÁRY ISTVÁN éa MANDOKY ISTVÁN közleményeire gondolok — a legnagyobb reménységgel töltenek el bennünket. Legutóbb különös nyomatékkal utaltam MÁNDOKY IsTVÁNnak arra az eredményes és szép munkájára, amelynek során számos régi (török) kun szónak sikerült nyomára jutnia a kunsági magyar nyelvjárásokban (MNy. LXXII, 131). E folyóirat ugyanezen kötetében (MNv. LXXII, 300-7) Bertő címen megjelent egy felettébb tanulságos cikk, melynek szerzője — a kun őseinek nevét felelevenítő — MÁNDOKY KONOUR ISTVÁN. A cikket jó török anyagismerete miatt felettébb tanulságosnak mondottam, sajnos azonban e cikkben néhány olvan módszertani elvnek az alkalma zásával találkozunk, amivel nem értek egyet, s amelynek meghonosodása aligha mozdítaná elő szókészletünk török elemeinek a kutatását. Lányomnak mondom, menyem is értsen belőle. . . 2. Számos alkalommal hangsúlyoztam, szóban és írásban egyaránt, hogy török vagy annak tartott szókészleti elemeinket — kutató munkánk során — három csoportba kell osztanunk: 1. világosan török eredetű szavak (egyszerűen: török eredetű szavak); 2. feltehetően török eredetű szavak; ezek kifogástalan török etimológiája hangtani, jelentéstani vagy más akadályokba ütközik (törökgyanús szavak); 3. korábban — helytelenül — török eredetűnek tartott szavak; ezeket is számon kell tartanunk, külön megjelölve azokat, amelyeknek azóta kifogástalan (finnugor, szláv stb.) etimológiájuk van. A vizsgálandó szókészleti anyagnak ez a hármas tagolása nem a török szókészlet specialitása, nyilvánvalóan érvényes más jövevényszavainkra is. KNIKZSA ISTVÁN ,,A magyar nyelv szláv jövevényszavai" című kitűnő munkájában megvizsgált anyagát szintén három kategóriába sorolta: I. szláv eredetű szavak; II. kétes eredetű szavak; III. nem szláv eredetű szavak. A három közül egyik sem merev kategória, mind a három mozgásban van. A legkritikusabb kétségtelenül a második csoportba tartozó szavak sorsa. A fő feladat mindenkor az ide tartozó szavaknak a számát csökkenteni. Persze