Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Börtü és világosan török eredetű szavaink [MNy LXXIII/1977/, 146-154.]

150 nem akárhogyan. Nehézségek elhallgatása, azoknak kibúvókkal való eltávolítása a végleges megoldást nemhogy elősegítené, ellenkezőleg, csak hátráltatja. A nehézségek egyszerű konstatálása kényelmes eljárás, de nem oldja meg a kérdést, hiszen a vizsgált szó, mellyel szemben csődöt mondott a tudományunk, továbbra is az — ismeretlen eredetű szavak mesgvéjére került, esetleg nem is egy etimológiai lehetőséggel terhelten. A tapasztalat azt mutatja, hogy a török eredet gyanújába került szavaknak csak kis része, igen kis része került a kétségtelenül török eredetűek közé, nem sokkal nagyobb azoknak a száma sem, amelyek ezek közül a szláv, német stb. elemek közé kerültek. Mondanom sem kell, hogy az „eredete ismeretlen" meghatározás nem a törökgyanús szókészleti elemeink privilégiuma. 3. Török jövevényszavaink legutóbbi seregszemléjét a TESz. nyújtja Meg kell mondanom — jól esik tudnom, hogy ez nem egyedül az én véleményem —, hogy ez az etimológiai szótár nyelvtudományunk nagyszerű teljesítménye. Különös érdeme, bogv aránylag rövid idő alatt elkészült, mire e sorok napvilágot látnak, megjelent harmadik, befejező kötete is. A szótér jóhiszemű használói eddig is tudták, hogy középszótárral van dolguk, melytől nem várható sem az adatok teljessége, sem eddig meg nem oldott etimológiai problémák tömeges megoldása, hiszen mindezen óhajoknak útjában állott a műfaji korláton kívül a terjedelem kötöttsége is. A TESz.-nek ebből a kötöttségből fakadó fogyatékosságaiért — a rám eső részért eddig is vállaltam a felelősséget, s ezután is készséggel vállalom. Kezdettől fogva a befejezésig ugyanis rám volt bízva szókészletünk régi török elemeinek a lektorálása. Azt hiszem, a szótár minden ilyen szócikke megfordult íróasztalomon (az oszmán-török elemek közül csak egy-kettő, mutatóba). Minden címszó teljes anyaga elém került, a kézirat valamennyi lapján ott ol\ ..-ihattam már a főszerkesztő gondos, aprólékos kritikai megjegyzéseit. Megjegyzem, először meglejıett az a csontig ható, kritikai szigorúság, amely sokszor még a GOMBOCZ által jóváhagyott etimológiákon is talált kivetnivalót; ezt a szigorúságot szóvá is tettem említett cikkemben (MNv. LXXII, 11). De kifogást nem emeltem ellene, nem emelek most sem, hiszen a török szókészletkutatásnak ennél nagyobb szolgálatot tenni nem lehetett. Különben is, a TESz.-nek nem az volt a feladata, hogv mindenáron csökkentse, ha kell, művi úton. az „eredete ismeretlen", „talán török eredetű" meghatározásokat, hanem az, hogy megbízható tájékoztatást nyújtson egy adott szóra vonatkozó etimológiai kutatások mai állásáról. A főszerkesztő kritikai megjegyzéseit nem hagytam soha szó nélkül. Vagy meg tudtam védeni megfelelő érvekkel, adatokkal a török etimológiát, a főszerkesztő ilyenkor lojálisán mindig elfogadta véleményemet. Vagy nem tudtam megvédeni a „világosan török eredet" feltevését, akár azért, mert ismereteink mai állása szerint ez lehetetlen volt, akár azért, mert az etimológia korábbi török magyarázata valóban helytelen, a kifogástalan, új magyarázat — részletes bizonyító anyagával - külön cikket igényelt. Ilyenkor is meghagytam a régi magyarázatot, a joggal hozzáfűzött fenntartással együtt, abban a reményben, hogy megírásukra alkalomadtán majd sort kerítek magam, vagy sort kerít valaki más, hiszen új, fel nem derített ismeretek feltárása nincs Bzemélvhez kötve. 4. A TESz. helveeen járt el, amikor az eddigi kutatások eredményét összegezve a börtü-ről ezt írja: „Bizonytalan eredetű. Talán ótcrök jövevényszó.