Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
A jó szagú gyopártól a havasi gyopárig [MNy LXV/1969/, 136-144.]
148 ben u -d foesilis képző néhány más hasonló képződményben is jelentkezik. Az -p-ar összetett képző azonban felettébb ritkának látszik; ez idő ezerint legalábbis nem ezerepei az ismert, kimutatott képzők között. 12. Végső soron tehát megállapítható, hogy a yipar a török szókészlet jól magyarázható eleme, melynek eredeti jelentése 'szag, illat; jóezagú', későbbi jelentése 'illatos növény' és 'illatos állati termék', illetőleg ilyent kiválasztó 'állat' maga. Megállapítható az is, hogy az 'egyfajta illatos virág; gyopár' a török nyelveknek csak egv, meglehetősen kis csoportjában fejlődött ki; e csoport egyik tagjától — közvetlenül vagy közvetve — került a mi nyelvünkbe. Régi török jövevényszavaink állományát tekintve korántsem elszigetelt jelenség ez. Bár még ma is kisért az a felfogás, hogy megnyugtatóan csak azt a magyar szót tekinthetjük török eredetűnek, amely a törökség egész területéről kimutatható, mégpedig a magyaréval azonos fonetikai és szemantikai jegyek kíséretében, egyre kevésbé vitatható, hogy török jövevényszavainknak egv része egv sor olyan kritériumot tartalmaz, amely a török nyelveknek csak egy bizonyos cso|>ortját jellemzi. Most természetesen nem a fonetikai kritériumokra gondolok — ezek felismerése régi keletű —, hanem a szóföldrajziakra. Gondolok elsősorban az olyan szókészleti elemekre, mint a som, a kőris, a söreg, a süllő, amelyek csak szűk földrajzi területről mutathatók ki. Mások földrajzi elterjedése jelentésük alapján szűkül bizonyos területre; ilyenek a tok vagy a gyopár. Ez utóbbi csoportba tartoznak olyanok is, mint a kökörcsin, amelynek növénynévi jelentését — szemben az általános 'galamb' értelmezéssel — eddig semmilyen török nyelvből nem sikerült kimutatni. Szóföldi-ajzi szempontok fontosságát hangsúlyozni, jövevényszavaink történeti, művelődéstörténeti értelmezése szempontjából, már régóta felesleges. Ám, úgy látszik, még mindig nem felesleges arra rámutatni, hogy ezeket a ezempontokat török jövevényszavaink felderítése során is érdemes érvényesíteni.
