Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

A jó szagú gyopártól a havasi gyopárig [MNy LXV/1969/, 136-144.]

147 szomszédos török nyelvből, alkalmasint a kazáni tatárból. A csuvas RZÓ viszont átkerült a cseremiszbe: jabar 'pézsma-oickány', jzbar, jgrar 'Moschus­ratte' (RÄSÜNEN, TLT. 131—2; régi szótárak alapján a következő érdekes alakokra hivatkozik: kaz. tat. j('i)yar, jogar, kirg. iugar). Megvan a szó a mongolban is: kínai átírásban, XIV. száz.: jiqar 'musc. chevrotain musc' (LEWTCKI 30; mongol írásban jiyar); Muquddimut al-adab (XV. száz.) jár 'mosuBz, erős illat' (POPPE 204); irod. mong. jiyar, jayar 'le musc' (KOWALEWSKY III, 2249); ja^urtu modun 'arbre couvert de mousse' (2250); jayar, jiyar 'musk, moschus', jayartu 'having a strong smell, odori­ferous', jayartu modu 'camphor wood' (LESSING 1023); irod. ojr. zár 'pézsma' (POZDNEEV 261); kaim. zär 'Moschus; herber, ekelhafter Geruch' (RAMSTEDT 469); ord. nidr 'musc (substance odorante)' (MOSTAEBT I, 187); halha zaarl 'pézsma' (LUVSANDÉNDÉV 185); burját zaar 'átható, kellemetlen szag 1-, tfrhyn zaar 'kecskebak-szag' (CEREMISOV 256). A mongol jiyar < *jißar < *yipar igen régi jövevényszó lehet a törökből: közös altaji szókészletből való szár­maztatása nem valószínű. A mongolból való a jakut jár. für 'starker, ekel­hafter Geruch (od. Geschmack)' (vő. ST. KALUÍYNSKI, Mongolische Elemente in der jakutischen Sprache 32). A XVI. század előtt került a mongolból a mandzsuba jürin (< mong. jár) 1. 'Moschus, dasselbe wie mikacan, d. i. Mosehusparfüm': 2. 'der Moschus­beutel des Moschustieres' (HAUER 524). 11. A yipar túlságosan ,.testes" ahhoz, hogy a török szókészlet elemez­hetetlen, úgynevezett alupszavaihoz sorolhassuk. Valóban GABAJN (Alt-türk. (iram. 70 § 107) és BROCKELMANN (OsttiirkGram. 96 é 34) összekapcsolja a y'ipar-t a yiirf-del, illetőleg a két szót ugyanabból a tőből származtatja. A yid szóesulád fontosabb adatai közül megeinlítendők a következők: é >tür. yid, yit (ez utóbbi helyesírás!) 'Geruch. Duft. Moschus', y'id'i- 'stinken'. yid'iy 'stinkend', у id i t- 'stinken werden lassen', yidla 'riechcn' (GABAIN. AlttürkGram. 354); ujg. yid yipar, 1. fentebb; Kááy. yid 'Geruch', уШ- stinken', yidiy 'stinkend' (y'idiy at 'Peganon, Harmala ), y'ifnyliq 'Gestank', y'idU­'fauien', yidla- 'beriechen', yidlan- 'stinken', yidlai- 'einander beriechen' (BROCKELMANN 87): QB. yid 'Geruch' (RADL. III, 493); Raby. yidlig 'der Zustand der Verderbnis, die Fäulnis' (RADL. III, 497. s. v. yiztiq) ; alt., leb., tal. yit l<yid ] 'ил.': (alt.) 'der Hauch, Geist, die Seele' (uo.); tel. yiti'i 'der Jagdhund. Spürhund' (RADL. III, 495); alt., tel., leb. y'id'i- 1. 'riechen, einen Geruch gaben'; 2. 'zu riechen anfangen, einen üblen Geruch hüben, faulen, in Fäulnis übergehen' (uo.); sór, szag. (it 'der Geruch' (RADL. III, 2089); sór cid i- 'riechen (intr.), zu riechen anfangen' (uo.), sór (id'iq 'faul' (uo.); bar., tob.yi« 'Geruch', kojb., kacsa lyw ua.' (uo.); bar. y'izü 'faul, verfault' (RADL. III, 497); oszm. y'ii- 'verderben, faul werden, faulen' (RADL. III, 465); jak. eit 'Geruch' (BÖHTLINGK 162), 'szag, illat, bűz' (PEKARSKIJ II, 2500), eit'ii­'verfuulen, faulen; bűzlik, rothad' (uo.). Képzés szemi»ontjából GABAIN és BROCKELMANN joggal hivatkozott az olyan párhuzamokra, mint qa-d, qa-d 'hóvihar' ~ qa-r 'hó'; to-d 'kövér' ~ lo-lu 'teli'; ki-d ~ 'vég' ~ ki-n 'után'; yo-d-un 'megsemmisítés' ~ yo-d-uy 'pusztulás' ~ yo-q 'semmi, nem'. E képződ menyeket az jellemzi, hogy a tő maga. önálló szóban nem maradt fenn; nem kevésbé jellemzi az is, hogy a fossilis tövekhez legtöbbször fossilis képzők járulnak. A yi-d képződmény-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents