Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Kajszi {MNy XXX/1934/, 314.]

Kajszi Kajaal. P

AIS D

EKÖ

: MNy. XXX, 117—8 utal CzF. adatára, mely szerint a magyar kajszi 'prunus arineniaca' „я persa a török nyelvben le eléjön". A nagy perzsa szótárakban (

V

ÖLLERS, S

TEINGASS

) hiába keressük e szót, az élőnyelv azonban, úgy látszik, ismeri: qeissi 'Aprikose' (F. R

OSEN

, Shumä Fârsî härf miza nid T 3. kiad. Berlin, 1925. 32. 1.). Az oszmánli-törökben a J—.U vagy T qaisi 'abricot' jól ismert szó. ZENEEB és REDHOUSE szerint qaisi sem nem arab, sem nem perzsa, hanem török eredetű. Ez az állítás azonban aligha helyes, mert szavunkat az oszmánli-törökön kívül semmiféle más török nyelv, sem nyelvemlék nem ismeri. Az oszmánliból elterjedt a qaisi a Balkánon: bolgár kajsija 'Aprikosenbaum, Aprikose', szerb-horvát kájsija, tót kajsa (BERNEKEK, EtWb. 469). A bolgár és a szerb-horvát szó világosan mutatja, hogy a magyar kajszi nem szláv közvetítéssel került a nyelvünkbe. A tót szóról már BERNEKER helyesen megjegyezte, hogy magyar jövevény. Ismeri a török szót T

IKTIN I. 258 szerint az oláh is: caisd 'Aprikose'; érdekes, hogy T

IKTIN említést tesz az állítólagos magyar kajsz 'Frühsommer', kajszi 'ím Frühsommer reifend' szavakról ıs. L. ÍSAINEANU, Influenta orientals TI, 79 a bolgár és szerb adaton kívül utal a makedoromán cais és az újgörög ıcatm (helyesen: Kaiai) szavakra is.