Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Az idő és társai (Idő, idén, kor, korán; késik, későn) [MNy LXII/1966/, 385-398 ]
96 ödstiz 'idétlen, meg nem felelő időben; időtlen (= örökkévaló); unzeitig (zu ungünstiger Zeit); zeitlos, der Zeitlose (nämlich Zärwan)'; „qutluy qlwliy bolur. ödstiz ölmäz" 'er wird glücklich (Hend.) sein und nicht eines unzeitigen (Hend.) Todes sterben' (BANG — GABAIN, TTT. I, 126: 154, jegyz.); „tngrim siz törüsüz-ün ödstiz-kA kntü [özüngüz] yaz-(I)nsar siz" 'Majestät, wenn Sie Ihrerseits selbst sich gesetzlos gegen den Ewigen vergehen' (BANG—GABAIN, TTT. IIA, 6: 8-9). Az öd egyébként a következő török nyelvekből mutatható ki: ótör. öd,\. fent; Кайү. öö 'Zeit', „óö воүий01" 'es wurde kalt', „öö yaylqtl" 'ee wurde Frühling' (BROCKELMANN 131); Tefsir öz 'idő; pillanat' ( B OROVKOV 242); QB öd 'ua.' (. M ALOV , Pamjatniki 405); ИаЬү. öd 'die Zeit, der Zeitpunkt' (RADL. I, 1259); IM öy 'zaman' (BATTAL 56); tuvai öy 'pillanat, idő, évad' (P ALJMBACH , TRS. 319); alt. tör. [== ojrot] öy 'idő, időpont; idejénvaló, időreszabott' ( B ASKAKOV , ORS. 118); tel. öt 'die Zeit, der Zeitpunkt' ( R ADL . II, 1172). Származékok: К&йү. 56lük 'Zeit' (BROCKELMANN 131); AB ödläk: öd ödläk 'idők' (MALOV, Pamjatniki 405); csag. öyld 'l'heure du midi' (PDC. 88); IM öyle 'günün ortası' ( B ATTAL 56); Leid. Névt. öyldn 'Mittag' (HOUTSMA 58); oezm. öilä 'der Mittag, die Mittagszeit', öiläyin 'um Mittagszeit', öildlik 'die Tagereise' (RADL. I, 1175-6). A török szó megfelelői a mongolban: Mong. titk. tört.: üde 'Abend, abends, spät', üdüli (H AENISCH 158); kínai — mong. szój. Hy tided 'soir' (LEWICKI 84), Tk. tided 'ua.' (8a); MA tided (P OPPE 373); prekl. mong. „üde тапаүаг" 'este ée reggel' (LIGETI: MongNyelveml. I, 79 : 44); kl. mong. üde 'midi', tidesi 'soir', tidele- 'faire la sieste, faire une halte; déjeuner' ( K OWALEWSKI I, 516 — 7); kaim. üdü 'Mittag, Mittagstunde', tidüi Ö 'abends' (RAMSTEDT 455); ojr. nyj. tid, ilddti 'midi' (KARA 167); ord. T toe 'midi, repas du midi', ÚDed 'soir' (MosTAERT II, 747 — 8); üdzs. ш> 'midi' (KARA 40); hal. tid 'dél', üdéi 'este' (LuvSANDÉNDÉV 475); bur. 1 Ш 'dél', üdéd 'este' (CEREMISOV 500). Mongolból: tel. üdd 'das Rasten (auf der Reise am Tage)'; alt. tidö 'ua.' ( R ADL . I, 1869). 12. Tanulságos a magyar és a török szó jelentéstani fejlődése; nyilvánvaló, hogy a kettő egymástól függetlenül alakult párhuzamosan, ós a magyar jelentés béli árnyalatok nem a törökből valók. A török adattár lényeges bővülése belátható időn belül nem várhat«). Az öd-nek és származékainak elenyiíszése a mai török nyelvek zömében, mindenekelőtt a csuvasban, lehetetlenné teszi az etimokigia adatszerű igazolását; éppen ezért a végső magyarázat — bizonyos pontokon — továbbra is csak feltevés jellegű lehet. E feltevések azonban — úgy vélem — a szükséges biztosítékokkal kellően körül vannak bástyázva. Ami a török származtatás hangtani oldalát illeti, a szókezdő tekintetében korábban sem GOMBOCZ, sem BÁRCZI, sem más részéről nem merült fel «riyan mozzanat, amely akadályt vagy akár nehézséget jelentett volna az etimológia útjában. BALÁZS (i. m. 408) azonban úgy véli, hogy nem szókezdő ü-ből, de i-ből kell kiindulni, minthogy BERRÁR JOLÁN (AZ tidö ~ ideje tötípusról: MNy. LVII, 31—9) szerint e sz«> legrégibb alakja nem *ödây, de *tddy. BERRÁR ragyogó kis cikkében meggy«'5zően mutatta be, hogy a szó — talán más ezavakkal együtt — az első szótagban másodlagosan fejlesztett tt-t a szóvégi 6 hatására, a ragozásban azonban megmaradt az i, ha a második sz«'>tagban e jelentkezett. A jelenség a XV—XVII. századi nyelvemlékekben, bizonyos nyelvjárásokhoz köthetöen mutatható ki.
