Magyar Országos Tudósító, 1942. március/2

1942-03-20 [270]

Magyar kötelessége a vidéknek, hogf a fővárost, amely most a ár a nemzeti élet, a magyar faji szellem kialgfcjt éj fi> arelynek lilliós tömegéből kerül ki az államvezetés légre rétege, éppen u y, mint a'hadsere; ellátását biztosító gyáripaj

fa

apkás8ág nagyré* sze, ellássa a vidék'a mindennapi élelemmel, Mélta&p. a kormány szociá-* lis intézkedéseit, majd rámutatott arra, hogy a gg ár osi MÉP szervezetei ma-yar Öntudatot nevelnek a választók s£&a|J9feibe « Ezután Kállay Miklós miniszterelnök ^H^kedett szólásra, aki a következőket mondotta? - Munkatársain, kedves barátaimí Köszöntés és üdvözlés az első szava*w »mely hozzátok szól, Köszöntelek benneteket^ mint politikai jövőm legfgPf támaszait, üdvözöllek mi niannyio tokát együttesen ós külÖn*kül;*% «£Ji3/lkonk'nt is-, de Üdvözlesem ós köszöntésem elsősorban mér is azokfcaar^ tr^egékhez szól* sí-elyéknek képviseletében itt megjelentetek, - Azért hívtalak össze benneteket^ me»t találkozni akartára veletek/Éljenzés és tapsi/ Találkozni.,egymás saemóbe nézni és kezet fognia Találkoznom kell, mert csak együtt oldhatjuk meg feladatainkat, szea.be kell néznünk egymással, mert csak igy is ne* he tj ük meg egymás gondolatait, szándékait és kezet kell fognunk, mert a magyar embernél nem társadalmi forma és szokás, hanem a megbecsülés jele a kézfogás, Ezt a kézfő--ást ajánlom ón fel nektek a roai napon és az egész magyar népnek, amelynek a képviselői vagytok, - összehívtalak titeket, mert nagy időkben alapszabáw lkaink szerint is össze kell jönnünk. A nagy iflők pedig itt vannak. A magyar történelemben síig van példa ."•»•"* olyan nagy és válságos időkre, mint amilyent ma él az ország, de bátran mondhatjuk az egész világ sem élt mé;- sok olyan válságos korszakot, mint amilyen előtt ma áll. ert ma az. egéa világ sorsáról van szó és ebben a világsorsban is a legdrá" gábbrói^ rólunk, *# nem rólam é3 nem rólatok «. hanem a magyar nemzetről* «• Háborút viselünk, harcba;, indulnak katonáink. Háborúba szállt az egész nemzet* a mi háborúnkba megyünk. Mert régi idők óta.' 1848 óta most viselünk újra magyar háborút. Magyar háborúba viszem en a magyar katonát, mert más háborúba, olyanba, amelyet nem a magyar érdek kíván, sem ón, sem senki más ebben az országban fiainkat, véreinket nem engedheti. /H-sszu ideig tartó éljenzés és tapsi/ Nem kény* szerből megyünk a háborúba ^ nem is sodródunk abba bele, hanem tudató** san vállaljuk, mert egyszer már megértük, hogy rólunk, nélkülünk hat 'roztak egy asztalnál, amelynél a trianoni béke megszületett, mér pedig rágegyszer nem történhetik meg, hogy rólunk, nélkülünk határozzanak, ^e ha azt akarjuk, hogy szavunk legyen a jövő Európa sorsának kialaki* tásában és benne áái magyar elhelyezkedésünk kérdésében, akkor nem elég csak a tárgyaló asztalnál megjelennünk, ott kell lennünk már az elhatá» rázásnál, a küzdelemben, a szenvedésben, a harcban s minden áldozata készségben ie, /Zajos helyeslés, éljenzés és tapsi/ Ezért viseljük ezt a háberut, ezért küldjük felelősségünk tuflatéban harcba csapatainkat. De tudjuk,ugyanekkor felelőssek vagyunk azért is, hogy az ország itt-, hon se maradjon védtelen. Vegye megnyugvással tudomásul az egész nemzet, hogy határainkon mindenütt annyi katona áll, hogy az ország hatá'-» rát mindig, bárki ellen meg is tudja védeni. /Percekig tartó nagy taps é s éljenzésl/ *• A magyar határ a magyar honvéd kezében van, egyezné** nyek, döntések állapították meg azt, de a magyar honvéd fogja azt meg** tartani, /üjbói kitörő éljenzés és tapsi/ t /Folyt, köv./ • •