Magyar Országos Tudósító, 1941. október/2

1941-10-31 [263]

/A protestánson: vigaaoi ünnepe. FWiycsf&as a./ Két évvel ezelőtt arról száméihattam be, hogy az országhoz visszacsatolt felvidéki ós kárpátaljai protestánsok tértek haza, a mait'évben az ősi erdélyi protestáns sasfészkeknok, Erdély hatalmas nrotostánsságának örvendezhettünk, ma pedig a Délvidék magyar protestánsait, Bukovina visszatért magyarjait üdvözölhetjük itt olőször, reformációi omlékünüopélyünkön. Harminchat evangélikus, huszonhat református egyházközséggel gyarapodott a magyar protcstánsság. Az elnök ezután oirlékestotctt arra, hogy az első protestáns napok rendezésénél az az aggodalom élt a vezetőségben, hogy nnm Ijtiáiiáte előkészíteni & protestáns napokat. - ébresztgetni akartuk a lelkeket - folytattuk - és az' eredmény azt mutatta, hogy erre alig volt szükség,, Ébron várakoztak, várták a hivást, hogy jöhessenek és itt hitet tegyenek protestáns voltuk mellett. Hivó szavunkra tizezrok jöttek az ország fővárosába ós próbálkozásunkat olyan fényesen igazolták, hogy el kellett ejteni azt az első: elgondolásunkat, mely szerint csak minden ötödik évre terveztük a Protestáns Ünnepi Napokat. - Emlékünnepélynek nevezzük a mai összejövetelt. Emlékezés a reformáció legnagyobb hősérc, Luther Mártonra, a wittenbergi vártemplom előtt történtekre, Luther megrázó szavaira, Kálvinra, Zwinglire, a magyar reformatorokra, gályarabokra, a sok névtelen férfire és asszonyra, akik a nag;/ok hősiességét hordozták szivükben, a sok névtelen anyára, akik imádságot nevoltok fiaik lelkében, az ősi iskolákra, tanárokra, prédikátorokra. Emlékezés elsősorban mai ünnepünk, merb íálutlanság volna a múltat elfelejteni. De nem volna igazi ós teljes ünneplésünk és jaj volna, ha ezek az összejövetelek csal; kegyeletes einlékünnepélyelivolnának és nem jelentenék azt in, hegy belső lelki ügyünk-a ro£<>rmárod4-^_-- .. Tasnádi Nagy András végül raolog-Bzavritkal üdvözölte a megjelent előkelőségeket és különös melegséggel üdvözölte a betegsége miatt távol lévő Ravasz László püspököt, akit püspöksége huszadik évfordulója alkalmából az egész protestáns társadalom nevében szeretetükről, tiszteletükről és ragaszkodásukról biztositott, "Erős vár a mi Istenünk..." kezdetű zsoltárt énekelte el nagy áhítattal ezután a protestánsok gyülekezete, mely után Thurőczy Zrltán evangélikus püspök mondott mindvégig nagy figyelőmmel kísért ünnepi beszédet. - Minél válságosabb időket él ogy nemzet - mondatta a püspök - annál inkább szükség van arra, hogy minden erejét a válság megoldására forditsa. A raai nehéz időkben újra és újra halljuk a nemzeti egység követelését. Minden józanul gondolkodó embernek be kell látnia, hogy ma félre kell tenni -minden személyi ellentétet, családi per-patvart, osztályharcot, felekezeti ellenszenvet, mert ma nem arról van szó, hogy kinek mihez van joga, vagy kit, hol, mikor és milyen megrövidülés ér, ma életről ős halálról van szó. Ilyen nagy időkben belső harcokat kezdeni átkos kicsinyesség, scrclcmpolitikát folytatni, vagy abba valakit belekényszeríteni, egyenesen öngyilkosság. Az ilyen időkben a magyar berkekben fölmerült a nemzeti egység fémjelzett gondolatának köntöso alatt a vallási egység követelése. A püspök ezután a reformáció szerepéről, a reformációt ért támadásokról beszólt, majd folytatta a nemzeti egységről kezdett fejtegetéseit. - Az egységnek nem feltétele az egyformasága mégis, amikor a nemzeti egység és a vallási különfélesőg kérdépo kerül egymás mellé, a vallási különbözőségei a nemzeti egység akadályozójának és a vallási egységet a nemzeti egység feltételének akarják sokan feltüntetni. A nemzetek történelmű igaaolja pedig azt az állítást, hogy a nemzeti egységének nem feltétele a vallási egység és hogy a vallási különbözőség önmagában véve a nomzoti egység kialakulás ára nézve • nem- hátrányos.