Magyar Országos Tudósító, 1941. május/2

1941-05-23 [253]

A, magyar sajtó üm-opo

a

/Folytatás 2

r

/ jSLiássy Sándor budapesti főkapitány, Rákóczy írre miniszteri osztályfőnök:, Bulin EJ ek miniszteri tanácsos, zilahy Sebes Jenő, a miniszterelnökségi sajtóosztály helyettes vezetője, Lamotte Károly, a Pesti Magyar Keres" - edeimi Bank vezérigazgatója, Prigyesy János, a MTI ügyvezető igazgatója, Rhórer Aladár, Láng József, Báthory Hüttnej? János, a napilapok főszerkesztői, a^ az ékes főváros társadalmának képviselői közül sokan mások és igen sok ujsagir<5. Ott voltak a Nyugdíjintézet díszközgyűlésén Toseff Dimiter budapesti bolgár követ és Gustav Wolf titkos tanácsos, követségi tanácsos, a budapesti némelkövetség képviseletében. Az elnöki emelvényen vitéz leveldi Kozma Hikló

s

, Kárpátalja kormányzój[ biztosa, a Nyugdíjintézet elnöke, ZiBroer F

e

renc, a MTI főszerkesztője, a Nyugdíjintézet ügyvezető elnöke, vitéz Kolosváry Borcsa Mihály, a Sajtókamara elnöke, Tóth László főszerkesztő, az Újságíró Egyesület elnöke, , Gáspár Jenő, a Sajtókamara igazgató főtitkára és Hegedűs Gyula főszerkeszj._ tő, az Újságírók Szanatórium Egyesületének elnöke foglaltak helyet. "Vitéz leveledi Kozma Miklós elnök köszöntötte a díszközgyűlésen megjelent előkelőségeket és a következő beszédet mondotta: 4 Most hatvan esztendeje, hogy 1881 május 3o-án 77 magyar férfi megalapította a Magyar Hírlapiról: O

r

szágos Nyugdijintézetét. Közülük ma már csak kettő él, nem "evesen szereztek a siron tul élő nevet és bevonultok a magyar politikai és irodalmi élet Pantheonjába» A diszes névsorból eSafe Jókai Mór, M

4

kszáth Kálmán, Hegedűs Sándor, Falk Miksa, Hoitsy Pál és báró Kaas Ivor neveit említem, de nélkülök is bizonyítani tudnám, hogyha Nyugdíjintézet bölcsőjét egy, az a'kori Magyarország szellemi elitjéből kikerült gárda állotta körül.Ebben az ünnepi o

r

ában meg kell emlékeznem lét férfiúról, az intézmény '-ét kiváló előharcosáről, akiinek fáradhatatlan buzgalma, akadályoktól visBza nem riadó a

v

arata, szinte azt mondhatnám elszánt harci kedve és készsége nélkül ez az intézet aligha jöhetett volna létre* Törs Kálmán és Visy Imre volt a két bátor és fáradhatatlan uttöro, - Amikor meghatott lélekkel ünnepeljük az intézmény hatvanadik évfordulóját, sajnálkozva gondolunk arra a tört nelmi viharra, amely a máiterebélyes edő fa hatalmas koronájának legszebb ágait összetörte és porbasujtotta és aggódó szeretettel nézzük uj hajtásainak erősödését, ágainál: izmosodását, magasba törni akarását. Ez természetes, hiszen mi a mánál:, a magunk • ^oránal:, egy olyan történelmi korszaknak vagyunk gyermekei, amely természetesnek, kötelességszerűnek lát, talál és érez minden szociális vonatkozású törekvést. - A nyugdíjintézet alapitásat azonban nem mai szemmel kell néznünk és nem mai felfogással bírálnunk. A hatvan esztendő előtti célkitzüséről és annak keresztülviteléről, valamint értékeléséről csak ugy kaphatun

1- helyes képet, ha célt, szándékot-, valamint a végrehajtás eszközeit és akadályait, egyszóval a kezdetnek minden nagy és kis kérdését visszavetik}**^ ál-kori, korba és fölelevenitjük az a'kori v

ort, embereket, világnézetet, "életfelfogást és mindent, ami az intézmény megalapítás in ál szerepet játszott. A világ a" koriban nyugodtabb cs boldogabb időltet élt, v

öV

esebb volt az ember és v

evesebb a szeginyember is, de kevesebb volt egy egész sereg, az emberiség boldogsága szempontjából gyanúsértékü technikai vivmány is, nem is beszélve az igényekről, és igy tálán kevesebb szociális olajcseppel is fenn lehetett tartani a társadalma!: egyensúlyát. De bárhogy is volt, kétségtelen, hogy az a törekvés, amely a Nyugdíjintézetet életre hivta akkor nemcsak nagy kezdeményezést, hanem szinte uttörést jelentett. Az intézmény úttörői és megalapítói ösztönösen megérezték., hogy az újságírói hivatás, illetve az ujsagirói rend minden nemzet közélet-ben olyan tényező, amelynek szinvonalat eléggé magasra emelni nem lehet. Magas értékű közélet, magasabb értékű ujságirórendet termel ki és magasszinvonalra törő ujságiró

r

end a közélet sz nvonalát emeli. De nehezen emelhető ez a színvonal a'-'.'or, ha felelősségteljes és tes tet-lelket ölő munka közepette a megpihenés perceiben sötét kérdő jel

1--ént lebeg^az ujságiró,előtt, az öregség vagy munkaképtelenség esetében bek vet(

kező "nincs tovább", a bizonytalanságnak és a reá váiv nyomornál-: érzése. Azoknak szemei előtt, akik a Nyugd: jintézotet alapították, ha nem is a gond-talán, de 1 egalábbj3.sztes szegénységben eltölthető öregség és az özvegyek és árvák szűkös megolhetése lebegett. /Fplyt. v

öv,/