Magyar Országos Tudósító, 1941. május/2
1941-05-23 [253]
A magyar sajtó ünnepe,, t/FÓlytatás 3./ - A cél megvalósult, a terv valóba vált. Az intézmény élte friss, bátor, fiatal, sokatigérő életét. ...Az elmúlt hatvan év történetét nemién fogom vázolni, de mégis rákivánok mutatni, hogy az elmúlt hatvan esztendő két egymásto, nagyon." ülönböző részre oszlik és e '"ét korszak között a határkl5 egy súlyos szóvax fejezhető ki: ez a szó Trianon, - A Trianon előtti kor-zak a Nyugdíjintézet biztonsága, céljainak szolgalata, pénzügyi megala;.ozottsága nézőpontjából f ér.ykorszak volt. Ebben a 'orszában Európa minden államának zsurnaliszta társadalma irigyelhette ezt az - ntézményt, amelyet nemcsak a magyar újságíró": támogatta , hanem istápolt az egész magyar társadalom. Az intézet kötél ez etts égeine'- mindenben eleget téve, hatalmas vagyonnal, ötmillió aranykorona értekkei állott 1914-ben a világháború ki törésekor ereje teljében, A világháború kataklizmájában a Nyugdíjintézet is teljesítette hazafias "• öteiessógét éo • , ezért vagyona szétfoszlott, megsemmisült. A Trianont közvetlenül követő néhány esztendeiben meg kellett szüntetni, a járadékok kifizetését ós csak ugy lehetett némiképpen segiten: , hogy az újságírók f zetásük egy százaié"-át önkéntesen befizették. - Az 1927-es esztendő ujabb áilomas a Nyugdíjintézet életében, ami voltaképpen ekkor kezdődött újra. Az anyagi java- nem volta 1- átmenthetek, minden elpusztult az 1914 és 192* köksé eső időszakban, A morális és etikai érték kötötte össze az uj "0 rszá"ot a megelőzővel és az ujságlrótársadalom átvette a mult minden anyagi kötelezettségét anélkül, hogy az erkölcsi értékeken '-ivül bármit is át tudott volna menteni, A második korszaknak alapjait boldogult elődöm az elnöki székben Vass József a v :kori népjóléti miniszter ra':ta le, aki ugyvélto, hogy a hírlapiról nyugdíj kérdés minden gondosságot és szeretetet megérdemel. Minden energiáját latbavetette, és szónoki képességének magával ragadó lendületére nemcsak az újságírók indultak harcba a Nyugdíjintézet megvalósításáért, hanem az állam és a társadalom is összefogott megértő ós belátó áldozatkészséggel, - 1927 óta kétségtelen sik erQ v 0 t könyvelhetünk el, de az igazi realitástól még messze vagyunk* Kétségtelen siker, hogy a Nyugdíjintézet ma már az egész :-agyar újságíró társadalmat felöleli, tagjainak száma ezer körül jár és a si'-er eredménye az is, hogy a hiány - ha lassan is - de évről évr« csö'-"-en. Pedig nem könnyű elérni, hogy csö'i-enjon, hiszen az a v-tiv és ellátott tagok között oly kedvezőtlen az arány, hogy voltaképpen minden három aktiv tagra egy ellátandó esik. Az elmúlt esztendőben például az intézmény több, mint negyedmillió pengőt fizetett ki. Az ered énye^en a legfontosabb tényező"; egyike az intézmény kiváló közvetlen vezetősége, nekik e helyről is igazán átérzett "'öszönetet mondok, - A helyzet természetében rejlik, hogy a Nyugdíjintézet kénytelen az állam és a társadalom támogatására továbbra is fokozott mértékben számítani, Az idei jubileum ar-almábój "-ülünböző akciókat indítottunk azzal a céllal, hogy az állam és társadálom támogatását növeljük. Az a v ció-móg nem zárultak le, az eddigi eredmények azonban biztatók és kétségtelenül megerősíti"- az intézet alapjait* Szeretnénk, többet nyújtani, de az idáig nagynehezen elért realitást veszedelmeztetnünk nem szabad. Egy özvegy, akinek fer|e tiz évig volt a Hyugdij: ntézet tagja, ma havonta 56 pengő járadékot kap. Szomorúan érdek es, hogy nincs az intézménynek egyetlen olyan tagja sem, aki negyven esztendei tagságra tekinthetne vissza. Be akárhogy följön is a Nyugdíjintézet vezetőségének feje, a mai járadékosoknak némi örömet kivan szerezni és a jubileumra való tekintettel az öregségi, rokkantsági és özvegyi járadékosoknak fejen'"ént loo pergő, az árvának fejenként 5o pengő egyszeri adományt juttat, - Ölömmel és köszönettel állapítom meg, hogy az állam és a társa alom megértő figyelemmel ' is éri a Nyugdíjintézet nehéz munkáját és különösen érezzük a megértést és sogiteni akarást azóta, hogy a Kormanyzoné Őfőméltósága a Nyugdinintézet jubileumi esztendejének fővjdnö'-ségét elvállalni kegyeskedett* Amikor a Főméltóság*. Asszony nemeslel-ü elhatároz ás ának ni re I a szerkesztőségekbe befutott, a főváros és a vidék minden szerkesztőségéI ben egy pillanatra megállt a mun v a és az idegrom'-oló munkairam hevében g<ndkjaaborult és összeráncolt homlrkok, a nyugtalan és sokszor el'-lnzott arcok iP'is:'multak, a i ege: 4 ni 1 usabb, leg^etkedobb, nekik es eredő tt szemekben ls felI csillant egy csendes hála: tolmácsoló tekintet ^ /Folyt, köv,/ 1 #0
