Magyar Országos Tudósító, 1940. december/2
1940-12-16 [243]
P 0 L I T I A /, /Teleki, Folytatás,/ Sem a fogyasztót ól, sem az elsó'rendő közszükségleti cikkeket te meló munkástól nem lehet kivánni, hogy túlzott martokig összehúzza a nadrágszíj ját, ha bizonyos határig követelnünk is kell ezt. Igyekeznünk kell tehát minden nehézség mellett és a kiegyenlítődést a termelési és fogyasztási, a mezőgazdasági ós ipari árak kiegyensúlyozását az egyes termelői és fogyasztói csoportok kárára is magvai ósitani. A másik szempont azonban az, hogy mindezt ugy - tegyük, hogy a jövőt is nézzük, mert hiszen lassanként már a jövő életét is éljük: a jövő termelési rendjének előkészítését. - Csak annyit akarok mo.t bejelenteni, hogy mindezeket a kérdéseket a jövojíemzedú.cek gazdasági élete szempont j áb ól Is látjuk, foglal közünk is vele es közeli napokban a kormányon belül hozzáfogunk az ellátás és a tervgazdálkodás intézményes megoldáséhoz. - Az aratás nélkül maradottak megsegítését célzó rendelet már keresztülment a minisztertanácson, készen van, megjelenése csak technikai a kadályok miatt késik, Ezt a rendeletet jól át kell gondolni,^a kérdést az ország érdekének megfelelően kellett rendezni. Az utolsó pártértekozleten is ezzel a kérdéssel foglalkoztunk, a döntés megtörtént s a rendezés, azt hiszem^ közmegelégedést vált majd ki. - A következő kérdés, amelyről hallottunk, a munkáskamara felállítása. A mezőgazdasági, ipari ás kereskedelmi kamarák rendszerét általános revízió alá kell vennünk. Egyrészt azért, mert nem minden tekintetben felelnek meg a mai kívánalmaknak, másrészt, mert összhangbahozásuk szükséges, ha az ország termelésében bizonyos irányt vezetünk be, A tervgazdálkodásba a kamarákat is bele kell illeszteni, még pedig alkotmány jogi uton, A tervgaz dálkodás nem más, mint az, amikor az. értelmes gazda vetésforgóját évekre előre megcsinálja, - nem más tehát, mint gazdasági életünk vetésforgója, amikor a termelést minden tekintetben előre meghatározzuk, nemcsak a szántóföldön, hanem minden termelési ágban. Ebbe a munkába'nyilvánvalóan bele kell vonnunk a gazdasági élet társadalmai szerveit is. Be kell illeszteni tehát a kamarákat a tervgazdálkodásba és ezzel a jogvédelem és a --ülön-külön való'szervezés helyett a nemzeti munka-kötelességébe, mint egyetemes közösségbei Ezen belül pedig lényegesen javítani kell a munkás' jogi helyzetén. Az államnak kell gondoskodni a munkásérdekek megóvásáról. Elgondolásom szerint a munkás és a munkaadó közös érdekvédelmi rendszerbe foglalandó öszsze, mert a munkás és a munkaadó egyéni érdekét megelőzi a nemzeti termelés érdeke, ami az egyes munkaágak intenzivebbétételében, előbbre vitel ében áll. Meg kell értenie mindenkinek, hogy valamennyi gazdasági ágon belül mindenkinek közös érdeke az illető gazdasági ag előbbre vitele. A mezőgazdasági kamarák csoport jainál is sok mindenféle reformálni való van, mert az egyes kategóriák elég rosszul, nem a mezőgazdasági társadalom valóságos csoportjai szerint Vannak beosztva, de hosszadalmas volna most kitérni a részletekre. -A bányásznyugbér kérdés-, rendezése is tárgyalás és kidolgozás ^alatt áll a pénzügyminisztériumban, megoldására még a tél folyamán sor kerül. -Az itt felvetett kérdése- sorában a következő a zsidótörvény erőteljesebb végr hajtása, különösen a zsidób:' rtokok to-:intotébon. Már nem egyszer megmondottam: a zsidótörvényeknek az a bajuk , hogy sohasem gondoltak at őket realitások szerint. Bizonyos óhajok, vágyak, érzések inkább működtek közre a zsidótörvény megal kot ás ánál, mint a realitások ismerete. A lényeg pedig mindig az, hogy az ember először tudja mivel van dolga, azt reálisan tanulmányozza^és azután vizsgálhatja azt, hogy a most már tárgyilag jól ismert témával .saját vágya és óhajai szerint hogyan operálhat és hogyan oldhatja meg a kérdést. /Folyt.-ev,/