Magyar Országos Tudósító, 1940. október/2

1940-10-17 [239]

IV e Z X J? «* u J. iiw VJ ÍI- j. VJ. ^ u» Budapest, 1940. október 17. %fi XXII.évfolyam, 281.szám. /ZU: MÉRNŐKP0LÍTIKU5QK. Teloki boszédo

. Folytatás a/ Sz az alkotmányfejlődés nem megy közigazgatási reform nélkül, az egész közigazgatás megreformálása nélkül. E tekintetben az az elképzelés áll előttem magukra a minisztériumokra nézve, - vagy akárhogy nevezzük azokat a hat°ságokat, intézményeket, amelyek ezt a munkát végzik, - hogy azokat a problémákat, amely ujak, amelyeknek alapelvei nincsenek még egészen kitisztázva, amelyek esetében nem régi megállapított szabályok, vagy régon lefektetett s zabályzatok s zerint koll eljárni, - mog kell különbőzbetni azoktól a kórdósoktői, amelyek már sablonmunkákká valtak. ^ mai életben mindinkább akadnak olyan kérdések, amelyek ujak, hirtelen témádnak és nem oldhatok mog sablonosán, s amelyek olyan embereket igóryelnek, akik a különböző ilyen kérdések megoldásba használhatok fol. fannak azután más kérdések, más dolgok, amelyek sablonos munkák ós elvégezhetők olyanok által is, akik-nem használhatók fel, különböző természeti problémák megoldására, akik nem szintetikusak. Én az olsö esetet humanista bürokráciának, a másikat pedig analitikusnak nevezném. - annakidején, mint hadi gondozó elnök, cs inaltam o gy szociális kísérletet a rokkantaiénak a polgári életbe való visszavezetésére. Küfcülbelül ö.ooo egyéni esetre terjedt ki ez a kisórlot ós egyénileg oldottuk meg a kérdést minden emberrel külön beszélve. kz% tapasztaltam, hogy volt 4-5oo osot, amely meglehetősen egyforma volt, ahol csak nagyon kicsi különsógek, nüanszok voltak, akadt azo" ban a 3.000 o set ^közül 3-4oo olyan, amilyen másodszor ebben az életben nem fordul elő. Árinak tehát, aki a sablonmunkát is vozette, ki kellett választania a sablonos esetek tömkelegéből azokat az esetokot, .amelyek teljosonjjőgyóniek ós azokat fölsőbb fokon elvégezni, Eze**kivül meg kellett különböztetni a 4-5, vagy 3oo. egyforma oset közül azokat a nüa-.szkülönbségoket, amelyek embert ós embert egymástól megkülönböztetnek. A sablonosnak látszó ose-' teknél is van tehát azért még a gondolkozásnak tere, csak nem olyan nagy. Nézetem szerint a közigazgatás reformjának az volna a helyos iránya, hogy különbőz te ss üli meg a sablonost a nem sablonos munkától, amely azonban szintén egyszerűsítendő. De ezt nem lehet szabályozással megcsinálni. AZ egyszerűsítés kérdése csak a nevelés dolga, a felelősségre való nevelés. Ha egy aktát az első ember, aki intézi ós a második,'aki ellenőrzi, felelősséggel irj ák alá, akkor a többi aláirás felesleges. Ezt azonban csak felelősségre neveléssel lehet megcsinálni. Nincs olyan szabálya, a világnak, amely ol no bürokratizálná az eseteket, ha nem nevelték felelősségre az embereket. - Ezek a közigazgatási reform alapelvei. & miniszteriális, .vagy egyéb közigazgatási munkálkodás célszerű átalakítása az lonno, ha volna egy csoport, amely a mindennapi munkát végezné, a mely szintén gondolkozást igényel, a másik csoportban a problémák között szabadon felhasználható emberok volnának, akiknél n~m nézik, hogy honnan jöttek; milyen szakot végeztek, de azt nézik, hogy amit végeznek, jól csinálják, ugy szellemi,mint erkölcsi órzékkol dolgozzanak, s akkor alkalmasak lesznek ezekre a feladatokra. Ha megcsináljuk az ilyen embereknek csoportját., s azokat összefogjuk, akik különböző végzettségűek, s itt nemcsak a papirosvégzettséget, hanem a munka nikéntjét is figyelembe vesszük, - szóval különböző fajta munkából jönnek,* özeket az embereket ezen a magas nivPn szintetizáljak, akkor ezek együttes munkája többet eredmény őzbe t. - Igen nehéz kérdés az egyetemi oktatási idő. A legnehezebb, talán az orvosi karon. A mérnöki, de a többi karokon, is igen hosszú az az idő, aftig vógbttsóget szereznek. Ez természetesen inkább szociális probléma.