Magyar Országos Tudósító, 1940. július/2
1940-07-22 [233]
/TGJLGKi Doszea. roxjvaj,aB »./ - Hivatkozik a zöld füzet Ottlik László r a, Milotay Istvánra és Kovrig Bélára is. Éppen ilyen joggal hivatkozhatott volna reám is, aki június 13-án a Házban elmondott beszédemben is szóltam az önrendelkezési jogról és annak fokairól. De beszéltem ennek fokairól egy előadásban is, amelyre képviselőházi beszédemben hivatkoztam, amelyet 1922ben Amerikában tartottam, s amely előadás könyv alakban is megjelent, - De ha Kovrig az egységes nemzetállam fogalmának átértékeléséről beszól - amely fogalom csak szintetikus ós kényszermentes formában illik az igazságszerető magyarság fogalomtárába, - ha Milotay azt Írja, hogy egy uj Magyarországnak kell várnia a visszatérő nemzetiségeket - régi alatt az utolsó szazad nyugatoskodó rendszereit értve, amelyről magam is elégszer mondottam, hogy politikai rendszerben és gonfiolkozásban sokban eltért nemzetünk sajátosan magyar reánk és hazánkra szabott formaitól, bármennyire magyarok is voltak annak a kornak egyéniségei, - ha Ottlik László a nemzetiségi jogok teljes biztosításáról beszel kulturális vonatkozásban és a községi és megyei adminia; tráoióban, amelynek teóriájáról 1922-ben beszéltem ós irtom az Evolution of Hungary oimü már emiitett munkámban: egyikük, helyesebben egyikünk sem gondolt itt közjogi személyiségek, országos, községek és megyék felett álló, a központi hatalommal párhuzamosan működő, "állam az államban" testületekre, 'Ellenkezőleg, Ottlik szavai - aki leginkább konkretizál világosan mutatják,hogy állami rendszerünk különböző fokú szerveibe, községbe, megyébe bele kell vinni a'nemzetiségi jogok és méltányosságok elismerés ét és azok gyakorlatát. Lényegileg tehát éppen az ellenkezőjét mondják annak, hogy ez a szerv, mint testület, mint külön államhatalom mindenekfelett állana. - Egek az idézetek tehát két összeférhetlensógi itélőbizottság, hibásan, vagy hamisan érteimeztettek és terjesztettek elő. - Az előterjesztett törvényjavaslat 5,§-a szerint a nemzetiségi, miniszter mellett államtitkárok működnének, minden népcsoport részéről egy-egy áílamtitkár. Most idézek: "Az állomtitkárt az illető népcsoport vezetőjének javaslatára az államfő nevezi ki." Ez szórólszóra igy áll a törvényjavaslatban. Már most a nemzetiségi miniszternek és államtitkárainak jogállás ára vonatkozó kifogásaimmal szemben Hubay képviselő ur a maga védekezésének 45,oldalán ezt mondja: "Tudomásom és valamennyiünk tudomása szerint államtitkárt az államfő ma is az illetékes miniszter javaslatára, illetve előterjesztésére nevez ki," - Ez a két állítás merőben ellentétes. Szeretném tudni, melyik az eredeti elgondolás, melyik a valóság,A törvényjavaslaté-e, ahol, a népcsoport vozetőjének javaslatára nevezi ki az államfő az államtitkárt, vagy pedig a védekezésé-e, amely szerint az illetékes miniszter előterjesztésére történik a kinevezés? Valószinüleg mint "a népcsoport részéről" szavak mutatják, az első, tehát az,hogy a népcsoport vezetőjének javaslatára. Ez pedig a második kijelentés tanúsága szerint jogszokásunkkal ellentétben áll és jogi abszurdum is, - Itt van még az anyakönyvezés kérdése. Ez a legollentétesebb nemzeti felfogásunkkal és természetünkkel, emellett a törvényjavaslat szerinti elgondolásban a legantiszociálisabb gondolat és javaslat, - A 11,§, indokolása azt mondja, hogy : "népközösségi szorvezet a népközösség tagjainak pontos szómbavétole nélkül el sem képzelhető," E z annyit jel ont,hogy népközösséget nem együttérzés, hanom kényszor> kataszter tart és tarthat csak össze, benne tehát az emberek nem szabadon társulnak, hanem egy bizonyos valamikori népszámlálás alapján kényszeríttetnek bele. Soha magyar ember, sőt magyarországi ember som - olyan, aki e föld életközösségünk formáját éli - nem ismert kényszertársulást, /folyt, köv./ ^_
